Virágosház

Mesebeli alakok bukkantak fel Mogyoródon az őszi levélhulláskor. Kerülték a feltűnést, a versenyautók bömböléséhez szokott helyiek észre sem vették a csendes jövevényeket. A korán érkező sötétség leplébe burkolódzó Gödöllői úton osonó apró figurákat, akik lámpásaik sápadt fényénél fürkészték az épületekre aggatott számokat, és végül a kétszázhatosnál megtorpantak. Körbenéztek, három rövidet csöngettek, majd hirtelen elnyelte őket a sejtelmesen nyikorduló kapu.

pankafb_vh-1.jpg

Egyszer csak ott volt… A reggel munkába sietők, iskolába indulók, érdeklődve bámulták a világos homlokzaton keresztülfutó feliratot… „Virágosház”… Hmmm... Kicsit távolabbról visszapillantottak, de mert a bordó betűk még mindig büszkén domborodtak, nyugtázták, hogy a főút mellett csinos üzletecske nyílt. A csodás növények, az igényes ajándékok boltja. Műhely, ahol a kíváncsi tekintetektől rejtve, varázsos lények közreműködésével születnek a szebbnél szebb csokrok, az egyedi díszek, faliórák, a különleges kopogtatók, a mintás gyertyák, a farsangi kiegészítők, a pompás ládikák.

Szilveszter éjjelén saját szememmel követhettem az álomszerű sürgés-forgást... Az ünnepi vendégeskedést hátrahagyva friss levegőt szippantottam nénikémék udvarán, amikor Elek, a kis rénszarvas, ródlijával átugratott a kerítés felett… A piros orrú agancsos Rudolftól, a Télapó szánját röpítő unokatestvérétől leste el a zajtalan vágtázás fortélyait. Puha gyolcsba bugyolált patáival finoman fékezett, ügyesen befarolt az ajtó mellé. Csengettyűjével jelezte, ideje lerámolni az „Óperenciás tengeren” túl beszerzett kellékeket az év eleji nyitáshoz.

Bendegúz és Zakariás, a két csintalan manó, nevetgélve trappolt elő. Hegyes sityakjuk szőrös bojtja vidáman lengedezett, zöld posztóruhájuk csatjain aranylóan csillant meg a felhők fölül kikukkantó Hold fénye. Abrakkal, szomjoltó itallal kínálták a fáradt vándort, kioldották az értékes rakományt rögzítő hevedereket, óvatosan cipelték védelmet adó fedél alá az érzékeny portékát… Ismerték a járást, hónapnyi gyakorlattal a tarsolyukban loholtak a síkos kövezeten, bocskoraik talpának nyekergésével, csoszogásával a titokzatos kerti pavilon ablakához csábítottak.

Odabent javában folyt a leltározás. Tóbiás, a szürke overallos erdei manó novemberben kvártélyozta be magát az elektromos kapcsolószekrény fiókjába. Viharkabátját szögre akasztotta, tarisznyáját pedánsan kiürítette, papucsát az ágy lábához igazította, és a lakályos kuckóért cserébe felajánlotta segítségét... Most füle mögé tűzött ceruzával, hóna alatt vaskos mappát szorongatva szaladgált. Ujjaival fehér szakállát simogatta, szigorú ábrázattal mustrálta a dobozokat, kosarakat, zsákokat. Elmélyülten ténykedett, éberségén nem foghattak ki. A készletnek szálra, darabra stimmelnie kellett.

Hümmögve pipálgatta a tételeket... Nézzük, nézzük… A mókusok halomba hordták az avarban összeszedett makkot, a tobozokat, sünmama pöttyös gombákkal, vackorral kedveskedett… Rendben. Emitt rózsák, odébb tulipánok, a sarokban szépséges orchideák várják a holnapot. Ez is pontosan egyezik... A gondos raktáros megnyugodhatott… Igen, igen… Az adventkor beköltöző tündérkék kipakolták a veszélyes ragasztópisztolyt, az ollót, a kötöződrótokat, a színes szalagokat, a masnikat, a csomagolópapírokat, a celofánt... A dolgos hétköznapokon megkopott, patinás asztalkáról semmi sem hiányzott a hajnali kezdéshez.

Egérkirály és bűbájos felesége, Arabella, betartotta ígéretét. Karácsonykor rokonlátogatóba utaztak, különféle figyelmességekkel jutalmazták birodalmuk lakóit, az éjféli pezsgőpukkanás azonban ismét szorgoskodó barátaik körében találta a melegszívű párt. Koccintás előtt Marci, a fekete cica kíséretében utoljára ellenőrizték az előkészületeket, hogy az új esztendő első napkeltéjének derengésében belevághassanak vállalkozásuk életre keltésébe, cégtáblán hirdetett elfoglaltságuknak szentelhessék az idejüket…

panka-vh_02_fb.jpg

A felcicomázott nappaliban meghitten merengve búcsúztatták az óévet, és rólam sem felejtkeztek el. A borzongató hidegből bemenekülve, a Virágosházban ajándék fogadott. A bűvös mesterek picinyke csapata megörvendeztetett egy gyönyörű játéktacskóval… Ilyen senki másnak nincs, ám ha esetleg megfordultok Mogyoródon, áldozzatok néhány percet a mesés boltocskára. A törpéknél, tündéreknél sosem lehet tudni, elképzelhető, hogy spájzoltak meglepetéseikből.

Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.

A bejegyzés trackback címe:

https://pankamesekonyve.hu/api/trackback/id/tr4015394942
Nincsenek hozzászólások.

Facebook oldaldoboz

BEKÖSZÖNTŐ

Köszönöm, hogy felütötted a borítót, és belelapoztál Panka Mesekönyvébe! Történeteimből egy törpetacskó életének érdekesebb eseményeit ismerheted meg. Fülipuszi! Panka

Állandó oldalak

süti beállítások módosítása