Vidám természet

Ébredezik a természet, a tavasz álmosan nyújtózkodik. Takaróját üstökére húzva sokadszorra is szundizni küldené a kitartóan csörömpölő vekkert, de lassacskán el kell fogadnia a tényt… Őrsége megkezdődött, kénytelen feltápászkodni, magára ölteni a tarka virágok színeiben pompázó ruháját, a madarak csivitelése kíséretében leváltani Tél tábornokot… Siethetne, két teljes hetet elbliccelt, a nyár június derekán esedékes érkezéséig rengeteg a dolga.

pofi001m.jpg

Tanulmányozhatom szorgos cselekedeteit nyugodtan, kapkodásra semmi okom. Henyélhetek szabadon, a bezárt kapu mögött alig találok teendőt. Bőven elég, ha rendesen viselkedem… Játszom a fegyelmezett tacskót, miközben anya itthonról birkózik a munkájával. Reggeltől késő estig telefonál, konferencia-beszélgetéseken vesz részt, beszámolókat készít… Legfontosabb tisztem apa nyakába tekeredve múzsaként szolgálni a meseíráshoz...

Feladatom könnyűnek látszik, ám mert híján vagyunk az említésre érdemes élményeknek, törhetem a fejem. Az sem segít, hogy a kalendáriumban gyorsan peregnek a lapok, elköszönt a március, megjött az április… Felvirradt a „bolondok napja”, a szokásos tréfálkozás azonban elmaradt. Hiányoztak a vicces meglepetések, ajándékok, a humoros üzenetek, a máskor jókedvet hozó poénokat elnyomta az aggódás.

Mintha nem lenne szezonja, a szellemeskedés elkerülte a házat, az aktuális ugratások helyett mindenki folyvást komolykodik… Élénk publikum jut a hervasztó történeteknek, a híradók tudósításaiban komor, fancsali arcok nyilatkoznak... A C-Vitamin napján, szombaton anya még fokozta is a feszültséget, savanyú káposztát tálalt az ebédhez… Hát lehet itt csodálkozni, hogy a mosoly, a nevetés egyre drágább luxuscikké válik?

A gyászos hangulatot megalapozó betegségről, a különféle regulákról a földlakók döntő többségét szerencsére elfelejtették értesíteni. Tigriscsíkos cicánk, Cinimini, békésen sütkérezik a verőfényben a terasz széles párkányán… Idegen macskák flangálnak az udvaron, a kinti asztalon hagyott tányérok, poharak körül megjelentek a zümmögő darazsak… Az acélkéken tündöklő dongók rejteket keresve kukkantanak be az apró lyukakba, délután felderítésre indulnak a szúnyogok.

Fenyőnk hajladozó csúcsán galambok burukkolnak, kertünkben gyakori vendég a mátyásmadár, a szomszéd épület kéményén ücsörögve búbos banka incselkedik a fotómasinával… Néhány kerítéssel odébb megzavarodott kakas kiabál, gyöngytyúkok ricsajoznak. A cinkék serege zajosan vonul, hadaiknak a lakomához nincs szüksége az ablakkal átellenben magasodó fedett etető kincseire. A szalonnahéj, az olajos magvak őszig várhatnak.

Korai ugyan, az erdei séták száguldó percei alatt mégis lesem az eget. A népi megfigyelések szerint a hónap végéig visszatérnek a fecskék, elfoglalják fészkeiket a gólyák… A bozótosban élő kisebb-nagyobb állatok oda se hederítenek a bénító veszélyhelyzetre, a kijárási korlátozások szigorú szabályaira. A barátságos idő levegőre csalogatja a fagy elől menekülőket, bimbót bontanak a növények, a közelgő húsvétkor zöldben parádézhat a táj.

Szurkolok a rügyfakadásnak, a megújulásnak... Vidám a természetem, noha mondják, barna szemeimmel roppant bánatosan tudok nézni. Meleg tekintetem „megolvasztja” a sziklákat, a kőszívűek elérzékenyülve osztoznak velem az uzsonnájukon... Számíthattok hűségemre… Kedden megünneplem az egészség, szerdán az emberszeretet világnapját. Hiszek benne, hogy a bajban egy dakszli fohászai is meghallgattathatnak.

Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.

A bejegyzés trackback címe:

https://pankamesekonyve.hu/api/trackback/id/tr415593554
Nincsenek hozzászólások.

Facebook oldaldoboz

BEKÖSZÖNTŐ

Köszönöm, hogy felütötted a borítót, és belelapoztál Panka Mesekönyvébe! Történeteimből egy törpetacskó életének érdekesebb eseményeit ismerheted meg. Fülipuszi! Panka

Állandó oldalak

süti beállítások módosítása