Rajzolatukat kíváncsian megbámulom, híreiket folyékonyan olvasom, kusza történeteiken pompásan eligazodom. Titkolni sosem szokták, gazdájuk merről érkezett, az avatott szemnek rögvest elárulják, milyen irányba lépkedett, ráérősen baktatott, vagy éppen sietősen száguldott, az adott helyre mikor látogathatott. Az erdők napjához közeledve mesél a por, a sár, lelkesen túrázó dakszlipajtásommal, Bóval a nyomokat megidézve mondjuk is már, a falucskánkat ...
Tévedésbe az erdők, a mezők lakóinak dolgában elvétve esem, alakjukat régen az emlékezetembe véstem, a következő érdekes históriát így töviről-hegyire megjegyeztem. Meglehet, valamikor tényleg megtörténhetett, mások baklövése révén kuzinom a pásztorok oldalán nyugdíjas állást szerezhetett, apa pedig elmesélhette dakszlipajtásomnak, Bónak és nekem az egészet. Ha kicsit figyeltek, felidézem a lényeget, gyorsan kiderülhet, a komondor karrierje hamis ...
Reggel előmerészkedik, a világos órákban tornácunk korlátján napozik, piciny csápjaival integetve a járókelőket üdvözli, tekintetével a magasban úszó fellegeket követi. Az árnyékok hűvösét kerülve néha odébb mászik, érzékeny lelke simogató melegre vágyik, álmodozva hallgatja a fák kopasz ágain trillázó madárkák vidám dalát, kóstolgatja a levegő friss illatát. Kíváncsian fürkészi a távoli tájak üzeneteit, latolgatja lehetőségeit, vackát ...
Hangulata mára elillant, ünnepére emlékeztetőül a vázában néhány szál vágott virág maradt, eztán majd’ egy esztendeig emlegetik, jövőre szokás szerint megismétlik. Élményét a szerencsések gyakorta felidézhetik, a meglepetés örömét feleleveníthetik, másoknak elmesélhetik, ki és milyen ajándékot kapott, mivel tette feledhetetlenné a pillanatot. Ami engem illet, mindent tagadok, szerelmes nem vagyok, románcunk Bóval, a csinos dakszlifiúval plátói, a ...
Népes csapatával gyakorta meglátogat, a szobában heverészve is hallom érkezésüket jelző csivitelő zajongásukat, az ablak üvegén keresztül kukucskálva könnyen felismerem a kavarodásban aprócska barátomat. Csinos sárga mellénykéjét elegáns nyakkendőjével kettéosztja, kék csíkokkal díszített felöltőjét a gallyakon megülve a vállaira hajtja, fekete sityakja alatt világít makulátlan fehér maszkja. Ragyogó szemeivel tekintetemet ma elkapta, a picinke cinke ...
Morgolódva ébredezik, viseltes priccsén durcásan hánykolódik, barlangja sötétjében szemeit sután dörzsölgeti, a beszüremlő fény elől széles mancsai mögé rejti. Takaróját fejére húzza, legszívesebben a fal felé fordulva tovább hortyogna, zöldellő rétekről, virágos mezőkről álmodna, ám korgó bendője a korai kelésre rábírja. Az éhség gyertyaszentelőkor a szabadba hajtja, környezetét vizslatva a morcos medve a kíváncsiskodók sokaságának megsúgja, ...
Piros betűs bejegyzés a családi kalendáriumban, aprócska tünékeny fodrozódás a sietve rohanó idő hömpölygő folyamában. Ismétlődő rövidke pillanat, másoknak talán jelentéktelen mozzanat, nekünk mégis a legfontosabb esemény a januári égbolt alatt. Évente csupán egy akad belőle, rajtunk áll, milyen felfordulás jár vele, most is közeleg az alkalom, hányat alszunk jöttéig, már számolgatom. Túl leszünk pár hajnalon, és dakszlipajtásomat, Bót a ...
Őrhelyük portánkon régóta üresen áll, a hideg évszakban rendszerint visszatérő fehér óriásokra a bokrok övezte kicsiny tisztás hiába vár. A fagyos förgeteg gyermeki kezek gyúrta dundi katonái egyre késnek, tél tábornok elfeledte leplével beteríteni a vidéket, hadaival elfoglalta a hegyek szélfútta ormát, ott picsogva kitart, míg a nyár szerelmesei feladják, könyörögve meghívják. Immár nincs sok hátra, a héten ünnepelhet apraja-nagyja, sajnos, mégsem ...
Honnan jött, legfeljebb találgathatjuk, merre tart, nyomát szimatolva vizslathatjuk, igazából csak azt tudjuk, megállt nálunk átutazóban, kifújta magát szerény portánk biztonságában. Hajlékony testével kapunk alatt átlépett, nesztelenül bebarangolta a kertet, hívatlan vendégként maradt, amíg lehetett. Felkeltette a figyelmünket, felcsigázta a lelkesedésünket, amint kiszúrtuk sietve vágtattunk, izgatott dakszlipajtásommal, Bóval a nappaliból bámultuk, a ...
Elhalkult a zajongás, elült a rémületes durrogás, odakint csend honol, falucskánkba a langyos januári szellő békességet sodor. Utcácskánkban lélek sem jár, a fák kopasz ágain csapatnyi tollászkodó varjú kárál, elnémultak a tegnap még oly harsányan rikoltó papírtrombiták, eltűntek az ijesztő petárdák, a szikrázva szálló rakéták. A megfáradt óév elbúcsúzott, szilveszterkor kimért léptekkel távozott, nyitva hagyta a kaput a rejtélyes ködbe ...
