Tappancsaink alatt roppant árulkodón zörögnek,
melyik úton kutyagolunk, erről zajosan fecsegnek,
pajtásommal, Bóval rájuk mégsem haragszunk,
minden ősszel földre hulló levélkét sajnálunk.
A postásnak hozzájuk igazán nincs semmi köze,
tavasszal az összes apró rügyecskeként kezdte,
magát a napocska simogató fényében fürdette,
bátorságot merítve páratlan alakját elnyerte.
Üde zöldjük a tél szürkeségét gyorsan leváltotta,
az álmából ébredező ...