Fejünket a diszkrét csobbanásra riadtan felkaptuk,
a zaj forrását Bóval a teraszról kíváncsian kutattuk,
tacsipajtásommal a pancsolóra végül ráakadtunk,
kerti tavacskánkból kikászálódni egy cicát láttunk.
Portánkon korábban őkelmével nem találkoztunk,
jártunkban-keltünkben tán másfelé kanyarodtunk,
egymásra ezúttal így ismeretlenül tekingettünk,
bemutatkozni meglepetésünkben elfelejtettünk.
Ázott bundáját mindenesetre feldúltan rázogatta,
a ...
Részünket belőlük rendre derekasan kivesszük,
ami tőlünk telik, azt Bóval örömest megtesszük,
tacsipajtimmal minden évszakban serénykedünk,
de főleg a tavaszi kerti munkákban jeleskedünk.
Tennivaló ilyentájt akad a szabadban temérdek,
elvégzésükhöz roppant jól jönnek a lelkes segédek,
a rengeteg feladat velünk csupa móka és kacagás,
nekünk afféle könnyed játék, vidám bolondozás.
Legotthonosabban lent, a talaj mentén mozgunk,
a föld ...
Ünnepi látogatásodat megint izgatottan vártuk,
hogy ezúttal sem találkoztunk… Bóval sajnáljuk,
nyomaidat tacskópajtásommal hiába kutattuk,
ajándékaidat, húsvéti nyuszi, lelkesen fogadtuk.
Nehéz megmondani, a legjobban minek örültünk,
hisz már az apró dolgoktól megdobban a szívünk,
csupán azt reméljük, cselvetéseidet leküzdöttük,
amit előlünk huncutul elrejtettél, végül megleltük.
Idebent a lakásban finomságaidat megtaláltuk,
a fazékban ...
Évei számáról mi mindig titokzatosan hallgatunk,
a rejtélyeskedésre Bóval van cirka félszáz okunk,
de tacskópajtásommal ezúttal annyit elárulunk,
anya születésnapjáig csupán egyet kell aludnunk.
A fontos alkalomra régóta izgatottan készülünk,
egymás fülébe suttogva csendesen tervezgetünk,
meglepetések sorát mérlegelve törjük a fejünk,
igyekszünk kitalálni, vajon mivel kedveskedjünk.
Sajnos, sokáig immár aligha gondolkodhatunk,
a köszöntésbe ...
Megígérte, kéréseinket akár a mesében, teljesíti,
kifognunk sem kell, dolgunkat Bóval megkönnyíti,
tacskópajtásommal ülhetünk tavacskánk partján,
leshetjük, ahogy a mélyben ő, az aranyhal úszkál.
Ami minket illet, minden alkalmat megragadunk,
békésen fürdőző barátunkhoz a kertbe kisétálunk,
töprengve fürkésszük világa titokzatos sötétjét,
bámuljuk szikrázóan csillogó pikkelykosztümjét.
Otthona ablakán szemtelenül bekukucskálunk,
a termeit ...
Tiszteletére reggel majd hegyes sipkát öltünk,
ám ünneplésére Bóval máris terveket szövünk,
dakszlipajtásommal csínyek soráról ötletelünk,
a közelgő bolondok napján felkészülten ébredünk.
Könnyű a dolgunk, hisz minket erre teremtettek,
a tacsikat biztos jókedvükben formálták az égiek,
különben miként lehetnénk ennyire népszerűek,
hogy szolgálhatnánk alapjául tréfáknak, vicceknek.
Termetünk miatt a talajmenti fagyoktól féltenek,
alacsony ...
Még tíz percet, na jó, ötöt szívesen aludt volna,
vánkosa alá Bo bánatára fejét mélyen befúrta,
ám lassan beérett tacskópajtásom reménykedése,
fénybe borította a világot Tavasztündér ébredése.
Hosszú pilláit egy ideje már álmosan nyitogatta,
feltörő sóhajaival a fagyott földet felolvasztotta,
karjait nyújtóztatva a felhők függönyét széthúzta,
pajkos kacsintásával a napocskát előcsalogatta.
Tiszteletére a dalos pacsirta új művet ...
Éjjeli munkálkodása nyomait reggel megtaláltuk,
tavaszköszöntő alkotásait Bóval sorra körbejártuk,
és noha tacskópajtásommal hiába szimatoltunk,
az előbújó vakondról ma mégis mesét mondunk.
Titokzatos alagútja mélyén a hideg telet kihúzta,
ősszel elspájzolt készleteit pompásan beosztotta,
az elrejtett finomságokat mértékkel fogyasztotta,
míg a fagy enyhülő szorítása a felszínre csábította.
Felbukkanásával hatalmas felfordulást okozott,
...
Mókás figurájába teljesen váratlanul botlottunk,
feltűnésekor Bóval földbe gyökeredzett a lábunk,
tacskópajtásommal megbabonázva bámultunk,
a sűrű erdőben sétálva vadmalacra bukkantunk.
Aprócska barátunk a világra talán korán érkezett,
a februári fagyok idején biztos fázott, reszketett,
ám számára a bélelt családi fészek szűk lehetett,
így bátorságot merítve lassan előmerészkedett.
Utunkat felettébb óvatos léptekkel keresztezte,
tőlünk ...
Nélkülük az ősz beköszönte óta nehezen bírnánk,
ölelésük híján Bóval sokszor fagyoskodhatnánk,
ám tacskópajtásommal hiányt nem szenvedünk,
ma szívünknek kedves pokrócainkról mesélünk.
Rájuk nagy szükségünk van, hisz gyakorta fázunk,
hiába forró a kályha, huszonöt fok alatt vacogunk,
szerencsére közöttük farkcsóválva válogathatunk,
mielőtt a kanapé párnáin boldogan elnyújtózunk.
Legjobban talán a régi viseltes barnákat szeretjük,
...
