Tiszteletére reggel majd hegyes sipkát öltünk,
ám ünneplésére Bóval máris terveket szövünk,
dakszlipajtásommal csínyek soráról ötletelünk,
a közelgő bolondok napján felkészülten ébredünk.
Könnyű a dolgunk, hisz minket erre teremtettek,
a tacsikat biztos jókedvükben formálták az égiek,
különben miként lehetnénk ennyire népszerűek,
hogy szolgálhatnánk alapjául tréfáknak, vicceknek.
Termetünk miatt a talajmenti fagyoktól féltenek,
alacsony növésünkre utalva sokan ezen élcelnek,
rövid lábainkat mások a rekamiéjéhez hasonlítják,
hosszúkás testünkbe az elcsent virslit belelátják.
Vörös bundával kurta virgácsú vizslának neveznek,
azzal heccelnek, a fürge vadásszal összekevernek,
fekete cser színben törpe dobermannak néznek,
félelmetes figuránktól a végén még berezelnek.
Muris külsőnkkel gyorsan hangulatot csinálunk,
az utcán szembejövők arcára is mosolyt csalunk,
gyerekek, felnőttek közeledésünkre lelkendeznek,
egy simogatásra mellettünk térdre ereszkednek.
Kísérőjének számos híresség közülünk választott,
Picasso, Marlon Brando fajtánk bélivel sétálgatott,
megjelentünk rengeteg varázslatos történetben,
Homoki Nagy István rendező csodás filmjeiben.
Velünk élni maga a szakadatlan móka és kacagás,
a vidám komédiázásban pillanatra sincs megállás,
hitelesen eljátsszuk a régóta éhezőt, a sértődöttet,
társaságunkban unatkozni végképp nem lehet.
Kettőt alszunk, aztán hivatásunkat gyakorolhatjuk,
tehetségünket április elsején kibontakoztathatjuk,
lovagommal, Bóval örömest ugratjuk a mieinket,
bolondok napjára nektek itt küldjük a mesénket.
Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.
