Egész közel, alig néhány házzal lejjebb laknak,
ha arra járunk Bóval, csak némán bámulnak,
tacsipajtimmal mégis illedelmesen köszönünk,
a kecskék baráti válaszában reménykedünk.
Sok alapot a bizakodásra eddig nem adtak,
próbálkozásainkra tartózkodóan reagáltak,
gyanakvón lesnek minket, míg távol vagyunk,
sebesen inalnak, amikor feléjük visz az utunk.
Kicsik s nagyok szaporán kapkodják a lábukat,
gyámoltalanul kerülik a hívatlan látogatókat,
kifutójuk biztonságos sarkába behúzódnak,
nyakukat nyújtogatva tétován ácsorognak.
Elibénk csupán a büszke bak merészkedik,
úgy tesz, mint aki tülkös szarvával dicsekszik,
csinos fekete szakálla meglebben a szélben,
csillog az érdeklődés kíváncsi tekintetében.
Bátorságát a nyájnak gyorsan megmutatja,
kötelezettségeit kiállásával sietősen letudja,
rég a füvet rágja, mire a többiek felocsúdnak,
félelmeiket félretéve az etetőhöz tódulnak.
Rendezetlen sorukat a fürge ifjoncok nyitják,
a gondos káprák a suta gidákat istápolják,
méltatlankodó mekegésük messze hangzik,
színes bundájukon a napfény vidáman játszik.
Kapcsolatunk határát a villanypásztor szabja,
találkozásunkat a feszes szalag meggátolja,
nélküle a népes kompánia még elbitangolna,
a környék portáin kisebb riadalmat okozna.
Felbukkanásuk miatt cseppet sem aggódunk,
sétáinkon Bóval birodalmukba bekukkantunk,
dakszlilovagommal nekik mindig köszönünk,
hátha egyszer a kecskékkel is barátok leszünk.
Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.
