Vendégeit a kánikulában nem is számláljuk,
a tollas népeket Bóval lubickolásra biztatjuk,
tacskópajtimmal apró barátainknak örülünk,
ma este saját madárstrandunkról mesélünk.
Kapuit kertünkben réges-rég megnyitotta,
tavacskánk életét fenekestül felforgatta,
a mélység lakói érte közösen serénykednek,
működtetésében boldogan részt vesznek.
Születésénél a békakirály bábáskodott,
egy tavirózsalevélen ülve szemlét tartott,
udvaroncai körötte rekedten kuruttyoltak,
így vitték hírét a vadonatúj pancsolónak.
Tükre alatt a koi pontyok sem tétlenkedtek,
mindnyájan narancspiros dresszt öltöttek,
nincs torony, ahonnan a felszínt figyelhetik,
ha valaki alámerül, ők mégis megmentik.
Forgalma nyáron kifejezetten tekintélyes,
a hőségben környéke szinte sosem üres,
látogatói megpihennek a hajladozó nádon,
szárnyaikat tisztogatják a forró kavicsokon.
Vizében megmártózhatnak kicsik és nagyok,
fürdőznek itt feketerigók, csinos galambok,
a vidám cinkék csapatostul locspocsoznak,
őröket csak puszta megszokásból állítanak.
Parti szikláin a kíváncsi cicák megjelennek,
a tikkasztó melegben lustán settenkednek,
szomjukat hosszasan lefetyelve csillapítják,
a mulatozó társaságot minek háborgassák.
Napszálltakor a parányi föveny úgyis kiürül,
hiába szimatolunk Bóval a picinyke tó körül,
de tacsipajtimmal rajta tartjuk a szemünket,
kertünkben a madárstrandra bárki eljöhet.
Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.
