Kinek elektromossal, kinek nyeles kefével,
nekem és Bónak ujjra húzható dörzsikével,
maceráját dakszlilovagommal megszoktuk,
amit a fogmosásról tudunk, ma elmondjuk.
Elsőként róla tán a tévémacitól hallottunk,
ám nyűgjével kölyökfejjel alig foglalkoztunk,
figyelmünket lekötötte a lelkes rágcsálás,
a tejről állandóra váltás körüli felfordulás.
Kellékeivel felnőttként kezdtünk ismerkedni,
gyors barátkozásról itt nem lehet beszélni,
elég volt meglátni egyiket vagy a másikat,
máris szaporán szedtük aprócska lábainkat.
A sörtés pálcika ellen biz’ lapítva lázadtunk,
ha csak felbukkant, reszketve tiltakoztunk,
dolgát nehezítendő, szánkat összezártuk,
bejutásának a gondolatát is elutasítottuk.
Tubusos krémjeiért kicsit sem rajongtunk,
némi unszolásra többfélét megkóstoltunk,
fintorgásunk véleményünkről árulkodott,
lassú változást végül a rohanó idő hozott.
Őszintén megszeretni már sosem fogjuk,
beérjük annyival, hogy csendben kibírjuk,
a négylábú társaságba jó hírét elvisszük,
cicáknak, kutyáknak fontosságát ecseteljük.
Előnyeit természetesen mindig elsoroljuk,
mosolyunkat megvillantva reklámozzuk,
hűvös találkozásaink immár rendszeresek,
lefekvéshez készülődve szinte kötelezőek.
Az esti randevún ezúttal éppen túl vagyunk,
a dörzsizéssel Bo és én újra megbirkóztunk,
tacsipajtimmal minden panaszt mellőzünk,
ma a fogmosás meséjével kedveskedünk.
Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.
