Séta közben belepi bundánk, tappancsunk,
bárhol járunk Bóval, benne bokáig gázolunk,
tacsipajtimmal miatta gyakran prüszkölünk,
ma este a lustán gomolygó porról mesélünk.
Születését biz’ a szárazság számlájára írjuk,
fellegeiért a fojtogató forróságot okoljuk,
szomorúan nézünk szét a senyvedő vidéken,
lépkedünk a rég szalmasárgára égett fűben.
Kialakulásának a szokatlan aszály kedvezett,
igazi eső felénk időtlen idők óta nem esett,
hiába könyörögnek az égnek erdők, mezők,
ezen a nyáron elkerülnek minket a felhők.
Puha szőnyege vastagon beborítja az utakat,
hosszan őrzi szépen sorjázó lábnyomainkat,
aki jól figyel, olvashat a szélfutta jelekből,
sokat megtudhat a szomjazó természetről.
Tengerén a nyuszik, az őzek sietve átvágnak,
az állatok hűsítő források után kutatnak,
beérnék akár sekély tócsákkal, pocsolyákkal,
integetve hajladozó lédús növényi szárakkal.
Finom szemcséi öltöztetik a fákat, bokrokat,
vékonyan bevonják a sóhajtozó lombokat,
a sovány levelek fentről a földet vizslatják,
vajon milyen messze az ősz, ezt találgatják.
Fülünk, szánk rendszerint tele megy vele,
szinte elképzelhetetlen a kirándulás nélküle,
mégis bebarangoljuk a hegyeket, völgyeket,
emlékezetünkbe véssük az érdekességeket.
Vasárnapi sétánkkal már délelőtt végeztünk,
a hőségben Bóval egészen rövidet mentünk,
dakszlilovagommal nyeltünk éppen eleget,
elmondtunk a porról minden lényegeset.
Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.
