Reguláinak követése aligha a mi asztalunk,
szabályai hallatán Bóval mégis morgolódunk,
tacsipajtimmal hátralévő napjait számláljuk,
a böjt most kezdődött, de már a végét várjuk.
Valljuk be, sok fejfájást igazából nem okoz,
világunkba e hagyomány talán új ízeket hoz,
a farsang zsivaja után a kedélyeket lehűti,
puszta létezése a mértékletességet hirdeti.
Csendes üzenetével nekünk épp ez a bajunk,
az önmegtartóztatás sosem volt a sajátunk,
rossz rágondolni, hogy tányérkáinkig elérhet,
vagy netán meghatározhatja a menünket.
A koplalás réme előtt ezért az ajtót bezártuk,
becsuktuk és a kulcsot kétszer megforgattuk,
éléskamránkban van hely a finom falatoknak,
miért adnánk hát teret a fölös aggodalomnak.
Kedvenc ínyencségeinkből bespájzoltunk,
belőlük hosszú hónapokra elég a tartalékunk,
reggelire, ebédre, vacsorára jut húspástétom,
bár ami engem illet, a halasat preferálom.
A párolt rizs, a répa, a brokkoli jó köretnek,
kíséretnek így együtt pompásan megfelelnek,
a zöldségekből télen is bőségesen kapunk,
velük könnyedén megtölthetjük a pocakunk.
Kiskutyás falánkságunkat szánjuk-bánjuk,
étvágyunk páratlan, véletlen sem tagadjuk,
bendőnk korgásának bűne lelkünket nyomja,
a nyuszi érkezése félelmeinket feloldhatja.
Tapsifüles jöttéig pont hat hetet számoltunk,
a kalendárium lapjain Bóval ennyit találtunk,
fogadására dakszlilovagommal készülünk,
a nagyböjt elmúltával majd jókat ehetünk.
Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.
