Vízkeresztkor nálunk vidáman kopogtatott,
zsákjában Bónak és nekem ajándékot hozott,
tacsipajtimmal tanakodhatunk, mik legyünk,
a farsang időszakának végén minek öltözzünk.
Nagyon sokáig aligha törhetjük a fejünk,
napjai szaladnak, biz’ jó lesz, ha igyekszünk,
hat hetéből mostanra négy maradt csupán,
kell a jelmez február harmadik vasárnapján.
Adottságaink a tervezgetésnek határt szabnak,
erről a szakirodalomban szőr mentén szólnak,
nekünk már kabátot venni is komoly feladat,
a maskara beszerzése így okozhat gondokat.
Mert legyen egyszerre hosszú, meg alacsony,
álmosítóan meleg, hiszen fajtánk fázékony,
mellben bő, derékban feltűnően karcsúsított,
sajátos formánkhoz szakértő kézzel igazított.
Hasonlíthat bármire, benne csinosak leszünk,
tudjuk magunkról, hát peckesen lépkedünk,
öntudatosan játsszuk nehéz szerepeinket,
alakításunkért falatonként kapjuk a dicséretet.
A színészkedésben kipróbált profik vagyunk,
valamennyi forgatókönyvhöz alkalmazkodunk,
jól adjuk az éhezőt, a didergőt, a sértődöttet,
színpadi mutatványhoz akármi megfelelhet.
Lehetőségekből tényleg hatalmas a választék,
ám itthon, sajnos, kevés a használható kellék,
ruhácskáink átdolgozása tán szóba kerülhetne,
de áruljátok el, szerintetek érdemes lenne?
Feleslegesen különben sem szívesen fáradozunk,
helyette Bóval inkább a takaró alatt szunyálunk,
dakszlilovagommal ezért egy ötletet mérlegelünk,
a farsang farkára tacskónak öltözve lépünk.
Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.
