Évei számáról mi mindig titokzatosan hallgatunk,
a rejtélyeskedésre Bóval van cirka félszáz okunk,
de tacskópajtásommal ezúttal annyit elárulunk,
anya születésnapjáig csupán egyet kell aludnunk.
A fontos alkalomra régóta izgatottan készülünk,
egymás fülébe suttogva csendesen tervezgetünk,
meglepetések sorát mérlegelve törjük a fejünk,
igyekszünk kitalálni, vajon mivel kedveskedjünk.
Sajnos, sokáig immár aligha gondolkodhatunk,
a köszöntésbe holnap reggel ideje belevágnunk,
így még pirkadat előtt az ágyhoz settenkedünk,
a vidám bolondozásnak nyomban nekikezdünk.
Rajongásunknak hangot a magunk módján adunk,
a szívünkből áradó szeretettől hajtva tolakodunk,
farkunkat csóválva a takaróra felkapaszkodunk,
ám váratlan újdonságokkal elvétve szolgálhatunk.
Repertoárunk talán szűkös, cserébe különleges,
benne a cuppanós fülipuszik szerepe elsődleges,
nélkülük elképzelhetetlen a felhőtlen mókázás,
velük igazán emlékezetes a legtöbb találkozás.
Ajándékba kincset, ékszert, nem vásárolhatunk,
pénz híján értük lyukas garast sem kínálhatunk,
az ákombákom rajzokkal hiába is próbálkozunk,
a bonbonról, a tortáról ugyancsak lemondtunk.
Szerencsére virágot bokrétaszám szedhetünk,
kertecskénkben kék meg fehér ibolyát lelhetünk,
a zöldellő fűben parányi százszorszépek nyílnak,
pazar helye lesz a vázában néhány szál jácintnak.
Nincs más hátra, most lassacskán pihenni térünk,
ébredés után Bóval majd lelkesen felkerekedünk,
dakszlilovagommal álmaink csokrát összegyűjtjük,
és anya születésnapját közösen megünnepeljük.
Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.
