Fejünket a diszkrét csobbanásra riadtan felkaptuk,
a zaj forrását Bóval a teraszról kíváncsian kutattuk,
tacsipajtásommal a pancsolóra végül ráakadtunk,
kerti tavacskánkból kikászálódni egy cicát láttunk.
Portánkon korábban őkelmével nem találkoztunk,
jártunkban-keltünkben tán másfelé kanyarodtunk,
egymásra ezúttal így ismeretlenül tekingettünk,
bemutatkozni meglepetésünkben elfelejtettünk.
Ázott bundáját mindenesetre feldúltan rázogatta,
a kissé hűvös időben magát bosszúsan szárogatta,
az őt ért oly méltatlan sérelemért a világot okolta,
személye elleni ármányos szövetkezéssel vádolta.
Duzzogva mosakodott, morgolódva tisztálkodott,
a tutaján ücsörgő békakirállyal vitába bonyolódott,
szerencsétlen vízbeesése miatt felelőst keresett,
latolgatta, ily csúf balesetet miként szenvedhetett.
Ugyan árulja már el valaki, az a kő miért mozgott,
tappancsa alól ki mégis mi módon fordulhatott,
hisz igazából csak a halakban akart gyönyörködni,
minek próbált volna utánuk a mélybe lemerülni?
A strandolást amúgy sem kedveli, rendre elkerüli,
idejét inkább a csendes szendergésnek szenteli,
elmélázva nyújtózik a napsütötte parti sziklákon,
tekintetét megpihenteti az aranyló koi pontyokon.
Kérdezősködjünk bátran, róla bárki megmondja,
nincs az a csábítás, amiért a búvárkodást vállalja,
jó, a csúszós iszaphoz talán közel merészkedett,
de ezért büntetni éppen a hideg fürdővel kellett?
Állást foglalni ügyében nekünk kevéssé dolgunk,
jóllehet pikkelyes barátainkért Bóval aggódunk,
dakszlilovagommal a néma tátogókat támogatjuk,
ám a bajból a tóba esett cicát is sietve kihúzzuk.
Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.
