Részünket belőlük rendre derekasan kivesszük,
ami tőlünk telik, azt Bóval örömest megtesszük,
tacsipajtimmal minden évszakban serénykedünk,
de főleg a tavaszi kerti munkákban jeleskedünk.
Tennivaló ilyentájt akad a szabadban temérdek,
elvégzésükhöz roppant jól jönnek a lelkes segédek,
a rengeteg feladat velünk csupa móka és kacagás,
nekünk afféle könnyed játék, vidám bolondozás.
Legotthonosabban lent, a talaj mentén mozgunk,
a föld fellazításán lázas szenvedéllyel dolgozunk,
jártunkban-keltünkben formás gödröket ásunk,
integet a távolból ostorként lengedező farkunk.
Helyet a palántáknak most is ügyesen csináltunk,
a paradicsomnak, a paprikának megágyaztunk,
törékeny gyökereiket szép sorban betakargattuk,
megöntözésükhöz a slag kígyóját odavonszoltuk.
Jutott éltető víz az átültetett árnyékliliomoknak,
az üdén zöldellő levelű kék meg fehér ibolyáknak,
gyengéd nyesegetés a terjeszkedő kecskerágónak,
finom igazítás a szélsebesen kúszó borostyánnak.
Parányi tavacskánk partján sürögtünk-forogtunk,
a tutaján napozó békakirály előtt fejet hajtottunk,
szerény birodalma takarítására mancsot adtunk,
az uszadékkal, a nyújtózó hínárral leszámoltunk.
A magasba törő japáncseresznyét megcsodáltuk,
rózsaszín virágainak varázsos tengerét bámultuk,
az aláhulló szirmok szőnyegét boldogan tapodjuk,
hogy végül az egészet felseprik, szívből sajnáljuk.
A holnapi folytatásnál, ha kell, megint ott leszünk,
reggel Bóval már a pirkadat fényeinél felkelünk,
dakszlilovagommal a harmatos fűbe kimegyünk,
a fárasztó kerti munkákról talán még mesélünk.
Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.
