Nyár

Egyedül rajtam múlt, hogy beleéltem magam, a csoda örökké tart. A nap fényesen süt le rám, a madarak folyvást jókedvűen csivitelnek, és míg a fülledt délutánokon szunyókálok, a fák lombjai andalító történeteket susognak a fülembe. Tudtam, persze hogy tudtam, nem lesz mindig nyár, de a jót könnyű megszokni, és nekem aztán volt mit. Ruhátlanul csavaroghattam a tóparton, süttethettem a hasam, és a kóbor zivatarok is ritkán futamítottak meg.

pankanyar5.jpg

Éjszaka hónapok óta nyitott ablak mellett alszom. Lefekvéskor altatóul tücsökzenét hallgatok, kilesek a pislákoló csillagokra, és élvezettel szippantom be a közeli erdő illatát. Jobbat aligha kívánhatnék, ám a világ változik, és a bőrömön érzem a figyelmeztetést, az idillnek hamarosan vége. Hajnalonként máris csípős a levegő, és ismét összebarátkoztam a kuckóm sarkába száműzött takarómmal. Ha nem bújhatnék el alatta, fáznék. Borzonganék, ahogy azon a reggelen is végigfutott a hátamon a hideg, amikor a hét eleji esős idő elmúltával végre lementünk apával sétálni.

A nap éppen kapaszkodott fel az égre, és sugaraival messzire űzte az éjszaka sötétjét, mégis azt hittem, furcsa álmot látok. A velencei szabadstrand kísértetiesen üres volt, nem úgy, mint akárcsak napokkal korábban. Kapkodtam a fejem, vajon hova lettek az emberek, akik nem olyan régen már a büfék nyitása előtt gyülekezni kezdtek törölközőikkel, hogy versenyezhessenek a korzó megmaradt néhány fája alatti árnyékos helyekért? Talán mindenki elaludt?

A ráccsal körülvett trambulinon sem ugrált senki, a gyerekek nem mutatkoztak a parton. Legfeljebb egy-egy jött szembe a korzón biciklivel, és tekert az iskola felé, hátán hatalmas csomaggal. Olyan pakkal, amivel a szomszéd kislányokat is napok óta látom ballagni a buszmegálló felé. Görnyednek a súly alatt, és elképzelésem sincs, mi nehezet cipelhetnek. Jártam iskolába, de az uzsonnára összekészített jutalomfalatokon kívül semmit nem kellett vinnem az előadásokra. A kis zacskónyi csemegét akár az én hátam is simán elbírta volna, ám anyáék nem bízták rám a málhát. Sajnálhatják, mert kitaláltam, hogyan spórolhatnák meg az iskolatáska árát. A virslit, sajtszeleteket befalom indulás előtt, és annyi, letudtuk a gondot.

csajmagnes_tofb_2.jpg

Na de szóljatok, hogy ne kalandozzak el! Szóval, csodálkoztam a kihaltságon, az igazán meglepő mégis az volt, hogy látványos változást a következő órák se hoztak. A homokos föveny színes napernyőinek többsége máskor rendszerint előbb-utóbb gazdára talál. Sokan egyszerűen henyélnek, mások esznek és isznak, játszanak, vagy a gyerekeiket istápolják alattuk. Most viszont? A plázson délután is csak néhányan lézengtek, a kora esti sétám idején szinte hiányzott a megszokott tömeg, a kerülgetni való lábak erdeje. És feltűnt az is, hogy a kék-sárga paraplékat rutinszerűen kipakoló kölcsönzősök hozzáláttak az ernyőállványok beszedéséhez.

Ez lenne a nyár vége? Jön az ősz, és vele a szürke esős idő? Az, ami miatt napokig nem sétálhattam? A hajóállomásnak otthont adó apró öböl partjáról bizonyosságot keresve felnéztem az Ifjúsági Szálló megkopott homlokzatára. Tudjátok, oda ahol a SZOVJETUNIÓ, a LÁNYOK, ASSZONYOK, és mellettük a SZOVJET IRODALOM feliratok együttese még mindig a szövetségbe forrt szabad köztársaságok sajtótermékeit propagálja. Kerestem a fecskéket, de már ők is összecsomagoltak. Ha igaz, amit egy hete hallottam, a villásfarkú kismadarak csoportjai Moszkva helyett Afrikába tartanak. Azért inkább oda, mert ott a következő hónapokban is nyárias meleg lesz. Nem úgy itt, ahol hamarosan kabát kell majd a szabadban.

szovjet-1.jpg

A hattyúk és a kacsák is madarak, mégis a szó szoros értelmében tesznek az évszakváltásra. Az utóbbiak annyira komolyan veszik ezt a tevékenységet, hogy aki figyelmetlen, akár a sétány díszburkolatán is könnyen beleléphet hátrahagyott nyomaikba. Most még nincs ezzel baj. A tollas népek egyelőre nem alkották meg azt a miniatürizált, egyben hatásos aknát, ami az én nézőpontomból ne szúrna szemet azonnal. Merőben más lesz a helyzet, amint a nyár tényleg elköszön, és a fák lehullajtják lombkoronájukat. A megsárgult levelek ilyenkor beborítják a talajt, és mindaddig, amíg a szél, vagy a seprű nem vág utat az avarban, a szárnyasok csapdái kitűnő álca alatt várhatnak áldozataikra.

Ha így is lesz, akkor sem csüggedek. Bizakodom, hogy a vénasszonyok nyara igenis kellemes meglepetéseket tartogat, lehet még nyitva az ablak éjszaka. Lopva meglestem apa számítógépén, a hosszútávú előrejelzések nem kecsegtetnek tikkasztó hőséggel. Teljesíthetetlen vágyaim szerencsére nincsenek, beérem azzal is, ha az ősz a prognózisokhoz igazodva vár egy kicsit. Ha az időjárás kegyes lesz, és például a jövő szombaton megkíméli az esőtől a Tacsi Talit Veszprémben. Úgy tervezzük, ott leszünk, és tartunk egy nyárbúcsúztató bulit a haverjaimmal.

Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.

A bejegyzés trackback címe:

https://pankamesekonyve.hu/api/trackback/id/tr6214826566

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Facebook oldaldoboz

BEKÖSZÖNTŐ

Köszönöm, hogy felütötted a borítót, és belelapoztál Panka Mesekönyvébe! Történeteimből egy törpetacskó életének érdekesebb eseményeit ismerheted meg. Fülipuszi! Panka

Állandó oldalak

süti beállítások módosítása