Apró kertecskénkben rajtuk gyakorta sétálgatok,
simára koptatott hátukon Bo mellett sántikálok,
tengernyi sokadalmukat tacsipajtimmal tapodjuk,
a kanyargós utakat beborító kavicsokat csodáljuk.
Elragadtatásunkon lehet fejcsóválva mosolyogni,
az ilyesmiért biztosan nem fogunk megharagudni,
ám titokzatos barátaink meglepetést tartogatnak,
aki odafigyel, annak érdekes meséket suttognak.
Históriájukat a természet réges-régen írni kezdte,
a távolban kéklő hegyeket szereplőnek felvette,
beleszőtte a cselekménybe a hideget, a meleget,
a komor sziklát kedvtelve morzsolgató elemeket.
Úgy mondják, hőseink nagy kövekből születtek,
belőlük évek millióval ezelőtt sorra letöredeztek,
izgalmas kalandjukra a jéggel, a hóval indultak,
a csörgedező patakocskákkal a folyókba jutottak.
A víz mélyén sodródva egymással összekoccantak,
tömény iszapban, finom homokban csiszolódtak,
éles sarkaik lassan gömbölyded formát öltöttek,
ma már történelem, hogy vidékünkre érkeztek.
Itt pihentek, mikor az ember a tűzgyújtást tanulta,
fajtánk őse a rengetegben vadak nyomát kutatta,
megvárták, míg az óriási gépek őket kikanalazzák,
halmaikat portánkra a zajos teherautók elhozzák.
Hála nekik, az udvaron sosem lesz sáros a lábunk,
szétterített szőnyegükön bátran szaladgálhatunk,
gránit és kvarc, a szegélyek közt együtt jól mutat,
esős időben az egész csupa színpompás varázslat.
Hangtalan elbeszéléseiket csendesen hallgatjuk,
honnan származnak, Bóval kíváncsian találgatjuk,
dakszlilovagommal alakjukban elgyönyörködünk,
az oly kortalan kavicsokra tisztelettel tekintünk.
Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.
