Varázsos koncertjeiken állandó vendégek vagyunk,
végtelen előadásaikról Bóval le sem maradhatunk,
műsorszámaik közt tacsipajtimmal jól eligazodunk,
a nyár muzsikusairól most rövid mesét mondunk.
Kora hajnalban a programot a madárkák kezdik,
behangolnak, mielőtt az ég alja vörösbe öltözik,
csivitelő kórusuk vidám dalocskákkal kedveskedik,
szólistáik trillázásukkal a létezés csodáját ünneplik.
Reggeli ébresztőt mégis a büszke kakasok fújnak,
köszöntésképp mellkasukat düllesztve kiáltoznak,
a baromfiudvar népe örvend kukorékolásuknak,
kárálva, kotkodácsolva fog neki a kapirgálásnak.
A tüsténkedést a kabócák fémes énekükkel kísérik,
dalárdájuk magasan a fák koronájában rejtőzik,
karnagyuk seregükkel hegyen-völgyön turnézik,
a közönségnek zengő strófák sorával dicsekszik.
Versenyre velük a békák roppant lelkesen kelnek,
kerti tavacskánkban a kottát bogarászva hűsölnek,
kuruttyolni a tavirózsa zöldellő leveleire kiülnek,
brekegő szerenádjaikba egészen belefeledkeznek.
Felettük a szorgos méhecskék bátran cikáznak,
a magnólia virágai körül keringve duruzsolnak,
titokzatos nótáik a nektár készítéséről szólnak,
az alkony fényeiben döngicsélve búcsúzkodnak.
Napszálltakor az elegáns tücskök következnek,
a híres hegedűsök a sötétben színpadra lépnek,
bár kevesen láthatják, fekete frakkot viselnek,
estétől pirkadatig megszakítás nélkül ciripelnek.
Művészetükben odakint gyakran elgyönyörködünk,
ám a szúnyogok miatt Bóval ma bemenekültünk,
tacsilovagommal a zümmögők útjából kitértünk,
a nyár muzsikusairól inkább bentről meséltünk.
Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.
