Aprócska rögöcskéi megbújnak tappancsaim puha párnáinak ölelésében, csillogó porszemei megkapaszkodnak bundám szőrszálainak sűrű szövevényében. Ősöreg golyóbisa titkaival kalandra csábít, felfedezésre váró tájainak temérdek csodájával rendre elámít. Ragaszkodó pajtásommal, Bóval farkcsóválva fogadjuk ezernyi meglepetését, kényeztető kedveskedését, nemzetközi napján tátott szájjal hallgattuk a plüss Nagy Kutya szépséges Földünkről, benne ...
Jelképeiről elmélkednek mióta világ a világ, biztosra senki meg nem mondhatja, mi volt előbb, a káráló tyúk vagy a kerekded tojás. A kétségeket tovább fokozza, hogy az ünnep alkalmából az utóbbit felénk a rejtőzködő fürge nyuszi hozza, aki birodalmát könnyelműen összebogyózza. Erdőn, mezőn elszórja nyomait közeledésének, az ajándékok csak úgy kertünk bokrainak tövébe kerülnek. Trükkjeit ügyesen titkolja, az időtlen húsvét talányaira a válaszokat ...
Örökkévalósága természetesnek tetszett, létezése mulandóságáról soha senki nem elmélkedett. Vadregényes ligete biztonságában szárnyalhatott az élénk képzelet, a fantázia bebarangolhatta a megbúvó végtelenséget. Ölelésében jutott hely a mesék, a kalandos történetek hőseinek, a varázslatnak, a csodának, az apa gyermekkorában otthonként emlegetett meghitt világnak. Benne az emlékeket hűen őrző pajtásnak, az elveszett Paradicsomról a fülembe suttogó ...
Elegáns fehér bundája megkopott, kobakján a varrás felfoszlott, érzékeny orra tükrén régen nem csillan már meg a fény. Fekete gombszeméből sugárzik a feltétlen szeretet, a mi világunkban nincsen nála hűségesebb. Idestova fél évszázada teljesíti szolgálatát, esztendőkön keresztül kedvesen odasimulva, később az ágy sarkában strázsálva őrizte apa álmát. Átvirrasztott rengeteg sötét éjszakát, éberségével kiérdemelte jutalmát, a plüss Nagy Kutya most ...
Feltúrtam miatta a lakást, kerestem, kutattam, az apró zugokba is bekukkantottam. Megnéztem a kamrában, a konyhában, a fürdőben, a hálóban, a lépcső alatti lyukban, a kályha mögötti sutban. Szólongattam, csábítgattam, kérleltem bújjon elő a fiókból, a szekrény mélyéről, ügyesen kiválasztott titkos rejtekéből. Fiatal társam, a detektív tacskót alakító Bo kedvéért kajtattam, szimatoltam, végül csalódott ábrázattal elfogadtam, hogy vasárnapra virradóan ...
Kék madara fészket rakott a szívemben, jelenléte bearanyozza az életem. Tünékeny élménye, akár a levegő, amit belélegzünk, jár mindenkinek, lakjon keletre, nyugatra, északra, netán délre, jogos jussa valamennyiünknek. Nélküle szomorú szürkeség uralná a vidéket, fájó hiánya a finom falatoktól, az izgalmas kalandoktól egyaránt elvenné a kedvemet. Remélem, eztán örökre velem marad, szavamra másokhoz is ellátogat, világnapján a megelevenedő boldogság ...
Hegyes orrommal kiszagoltam gyors közeledésüket, lebegve lógó füleimmel kiszűrtem élénk zajongásukat az erdő tavaszi sóhajai mögül. Szaporán szedtem picurka tappancsaimat, hosszúkás testemmel derékból tekeredve vettem a kanyarokat, csillogó tekintetemmel kíváncsian fürkésztem felbukkanásukat. Vöröslő bundámban parányinak tűnhettem a barnás avarban, apró termetemmel elvesztem a kócos fűcsomók takarásában, a kiránduló gyerekek mégis messziről ...
Felbukkanásával séta közben lepett meg a rengetegben, puha léptei, fürge szökellései neszét elnyelte a színpompás tavasz érkezésének örvendező madarak zajos csivitelése. Váratlanul termett előttem, a trappolásával felkavart avar árulkodó zörgése beleveszett az ég felé nyújtózó tölgyek ágaival játszó szél vidám fütyülésébe. Ámultam, bámultam, türelmetlenkedő tacskótársam, Bo oldalán szívből ujjongtam, mert noha messze még a húsvét, a vadvilág ...
Mámorító illatával lassan megtelik a levegő, könnyed léptei nyomán párát lehel a dermedt föld. Melengető simogatására várva ébredezik a világ, tündöklő ragyogása reményt csepegtet a szívekbe, dalát fütyüli a kíséretében száguldó fürge szél. Pajkosan bújócskázik, mosolyogva incselkedik, varázslatos szépsége ígéretével kecsegteti a csodájára járókat, kedvtelve figyeli, ahogy izgatottan fürkészem érkezése jeleit... Tavasztündér gyakran ...
Csüggedten lesem a postát, fájdalommal telt szívvel fülelek az üzenetek érkezésére figyelmeztető neszekre, lelkem mélyén reménykedve várom kései jelentkezését. Megint itt az idő, a szomorkás vasárnap este sűrűsödő sötétsége máris megágyazott újabb rövidke élménybeszámolójának, ám pontosan tudom, eztán soha többé nem ír majd. Elmaradnak a tréfák, a köszöntések, a tanácsok, kicsinyke barátném, Maggie átsétált a szivárványhídon, az eddiginél ...
