Jelképeiről elmélkednek mióta világ a világ, biztosra senki meg nem mondhatja, mi volt előbb, a káráló tyúk vagy a kerekded tojás. A kétségeket tovább fokozza, hogy az ünnep alkalmából az utóbbit felénk a rejtőzködő fürge nyuszi hozza, aki birodalmát könnyelműen összebogyózza. Erdőn, mezőn elszórja nyomait közeledésének, az ajándékok csak úgy kertünk bokrainak tövébe kerülnek. Trükkjeit ügyesen titkolja, az időtlen húsvét talányaira a válaszokat egyedül a plüss Nagy Kutya tudhatja.
Tapasztalt eleget, hiszen a jövevény fürkészését idestova fél évszázada kezdte, akkor még kantáros nadrágot viselő aprócska gazdájával, a ma már ősz halántékkal ránk, a kajla dakszlikra vigyázó apával a meglepetéseket keresve a terepet felmérte. Kitűnő szimatának hasznát látták a vizsgálódásban, az árnyas zugokban eldugott kincsek felkutatásában. Tapsifüles cselezhetett, furfangoskodhatott, fondorlataival a virgonc fiúcska és hűséges pajtása, az éber vahúr eszén túl aligha járhatott.
Az ínycsiklandó nyalánkságok, a vágyott játékok, a csodás történeteket őrző könyvek mindig hamar meglettek, az izgatottan szaladgáló, ugráló lurkó hol ennek, hol annak örülhetett. Boldogan csilingelő kacagásától visszhangzott a vénséges ház, az álmélkodó felnőttek mosolyogva hallgatták csapongó élménybeszámolóját. Lelkendezve újságolta mit talált a verandán, a szoba sarkában, a faragott lábú ódon tálalónál, mire bukkant odakint a borostyánnal futtatott szikláknál, dédi bíborvörös dáliáinál.
Az igazi kalandnak mégis a hétfői locsolkodás ígérkezett, a rokonoknál, barátoknál esedékes zavarba ejtő szereplésre készülő legényke napokkal korábban bemagolta a kötelező verset. A dallamos strófák rímelő sorait sokáig ízlelgette, csinos ruhácskáját a nevezetes reggelen felöltve édesanyjának őket felelevenítette. Apukájával az utcán kéz a kézben bandukolva a tanultakat folyvást hajtogatta, az örvendező néniknek pironkodva elszavalta, majd hajukat pacsulival bőségesen beillatosította.
A patakokban csorgó kölnivizet törölgetők tréfás sivalkodására fikarcnyit sem hederített, inkább felmarkolta a figyelmes gavalléroknak szánt kedvességeket. Kis táskája mélyén gyűlt a temérdek finomság, a pirosra, kékre, sárgára, hagymafőzetbe mártva bordóra színezett, ecsettel megfestett, mókásan matricázott megannyi főtt tojás. Akadt Úttörővasút szelet, Boci csoki, konyakos meggyel töltött bonbon, karamellás nugát, néhol érmével, bankóval ugyancsak engedte lekenyerezni magát.
Délre bebarangolta a környéket, portáról portára köszöntötte, hogy el ne hervadjanak megöntözte a frizurájukat féltő ismerősöket, aztán míg a bölcsek a komoly dolgokról eszmét cseréltek, torkoskodva élvezte a vendégséget. Tányérjára emitt bárányhúst raktak uborkával, amott sonkát kapott tormával, omlós kalácsot kóstolhatott mézzel, mazsolával. Piskótakockát, kókuszos golyót, süteményt vehetett amennyi belefért, bár ha az arca csipkedéséről letesznek, több keletje lett volna a desszertnek.
Hazatérve be nem állt a szája, a csavargás históriáját az asztalnál csacsogva magyarázta. Előadásában a távolságok a ködös végtelenbe vesztek, a fák óriásira nőttek, a család abban egyetértett, feltehetőleg így születnek a halhatatlan hősköltemények. Az ebéd bezzeg nehezebben csúszott, az alaposan telepakolt pocakba a forrón gőzölgő leves, a befőttel vadított sült húzódozva, de lejutott. A fáradt mesemondó szemét dörzsölgetve ásítozott, amint ölbe vették csendben elszundított.
Álmaiban a múlt varázslatos percei gyakran felsejlenek, ilyenkor újra megidézi az emlékezetében élőket. A tyúk és a tojás problémájának megfejtését régi társára, a szótlan Nagy Kutyára bízta, nekünk, tacskóknak rendre a leggusztusosabb falatokat adja. Bendőnket Bóval most is degeszre tömve vártuk a húsvéti hosszú hétvégét, a nesztelenül lopakodó nyuszi érkezését. Rövid látogatásáról megint lemaradtunk, ám ezen a helyen mindenkinek kellemes ünnepet, rengeteg locsolót kívánunk.
Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.
