Nyomát egész nap szakadatlanul kutattuk,
kertecskénket Bóval tüzetesen átvizsgáltuk,
ám tacskópajtásommal hiába szimatoltunk,
a Mikulásról, sajnos, megint lemaradtunk.
Itt járt, ehhez szemernyi kétség sem férhet,
az erre utaló jeleket eltagadni aligha lehet,
s noha sejtelmünk sincs, hogyan csinálta,
valljuk meg, legendás éberségünket elaltatta.
Kifogott rajtunk, pedig lelkesen készültünk,
csizmafényesítés közben terveket szőttünk,
teendőink listáját pontról pontra összeírtuk,
az éjszakai őrködést jó előre begyakoroltuk.
Kályhánk ajtaját résnyire nyitva hagytuk,
hisz érkezését a kormos kémény felől vártuk,
azt reméltük, meghalljuk szakálla suhogását,
szánját repítő rénszarvasai patkódobogását.
A tejecskét neki bőségesen megcukroztuk,
bögréje mellé a kekszet tányérkára raktuk,
kuckónkból ráláttunk az ünnepi terítékre,
innen lestünk a puttonyát cipelő vendégre.
Pirkadatkor aztán biz’ egyszerre ébredtünk,
piros ruhás látogatónkról ezúttal is lekéstünk,
szomorkodásra időnket mégsem pazaroltuk,
ehelyett izgalmas ajándékait bontogattuk.
Téptünk, szaggattunk, zacskókkal birkóztunk,
akár a gyerekek, olyan kíváncsiak voltunk,
találtunk tréfás sipkát, szarvacskát, játékot,
köszönjük szépen a rengeteg nyalánkságot.
A sok csemegéből gondosan bespájzoltunk,
és Bóval kizárólag egyetlen dolgot fájlalunk,
dakszlilovagommal feleslegesen igyekszünk,
a Mikulásnak csupán fülipuszit küldhetünk.
Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.
