Dermesztő öleléséről nyomban felismertük,
kár tagadni, Bóval reszketve köszöntöttük,
tacskópajtimmal nélküle eddig jól elvoltunk,
az első fagyról most mégis mesét mondunk.
Vidékünkre az éjszaka sötétjében érkezett,
a csillagos ég alatt a tájon keresztülsietett,
hófehér díszruhába öltöztette a fűszálakat,
ragyogó harmattal borította a pókhálókat.
Varázsos ajándékait a messzi északról hozta,
csodás meglepetéseit bőkezűen osztogatta,
az ablaküvegre halvány jégvirágot festett,
szerény csokrával nekünk kedveskedett.
Pazar mutatványaival a szabadba csábított,
a reggel tündöklő fényben játékra biztatott,
barátságosan csipkedte az orrom hegyét,
ámulva bámultuk mulattató ügyeskedését.
A ragacsos sarat gyorsan megkeményítette,
leheletével a locspocst hamar eltüntette,
megkímélte mancsunkat a nyirkosságtól,
csinos kabátkánkat megóvta az elázástól.
A pocsolyákat vékony hártyával takarta,
úgy tetszett, korai lenne csúszkálni rajta,
kerti tavacskánkra párából paplant terített,
a sziklás parton csendesen letelepedett.
Látogatása felettébb rövidre sikeredett,
a langyos fuvallatok jelére felkerekedett,
búcsúzóul megígérte, itt marad a közelben,
eztán találkozhatunk a réten, az erdőben.
Társaságában igazán remekül szórakoztunk,
ám visszatérésére Bóval mégsem várunk,
dakszlilovagommal odabújunk a kályhához,
kíváncsiak vagyunk, ti mit szóltok a fagyhoz.
Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.
