Konyhánk padlóján váratlanul felbukkantak,
a mázas köveken Bo előtt fürgén masíroztak,
dakszlipajtimmal tanakodtunk, miért jöhettek,
szilveszterkor a hangyák látogatóba érkeztek.
Kompániájukkal máskor tavasszal találkozunk,
az apró vándorokra olyankor rácsodálkozunk,
tudjuk, megjelenésük a kikelet közelségét jelzi,
a világot a természet ébredezéséről értesíti.
Hasonló hírekben most nem reménykedtünk,
tél dereka lévén, inkább csak meglepődtünk,
figyeltük, picurka barátaink merre mennek,
vékony csápjaikkal integetve miről mesélnek.
Történeteikben mindig szívesen elmerülünk,
velük alkalmanként örömmel elcsevegünk,
hozzájuk hát ezúttal farkcsóválva lehajoltunk,
suttogásnak tűnő kiabálásukba belehallgattunk.
Úgy mondták, a bolyban elillant az esztendő,
szinte észre sem vették, annyi volt a teendő,
míg dolgoztak, elrohantak a napok, a hetek,
a szorgos népek magukkal keveset törődtek.
Van, ki folyvást más gondjának terhét cipelte,
övéiért csendes önzetlenséggel a lelkét kitette,
s akadnak, kik elismerés híján munkálkodtak,
végére jártak valamennyi nehéz feladatnak.
Utolszor a szomszédok köszöntésére indultak,
így esett, hogy este ajtónkon is kocogtattak,
fáradt tagjaikat nálunk kicsit megpihentették,
az éjféli tűzijátékot kályhánknál átvészelték.
Vendégeink némi kosztolás után elbúcsúztak,
ajándékba Bótól pár morzsa rágókát elfogadtak,
ám tacsilovagommal históriáikon elmerengtünk,
szilveszteri látogatóinkról biz’ példát vehetünk.
Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.
