Szépen sorban valamennyit leakasztgattuk,
megkopott dobozkájukba Bóval bepakoltuk,
tacsipajtásommal vigyáztunk, el ne törjenek,
karácsonyfadíszeink most megint pihenhetnek.
Decemberi fellépésükön biztosan elfáradtak,
nincs ezen mit csodálkozni, hisz végig lógtak,
az örökzöld ágakon szentestétől függeszkedtek,
a szobán átrepülő angyalkának integettek.
A szeretet hírnökét barátként köszöntötték,
őt már messze a mi időnk előttről ismerték,
a régmúltra emlékezve összemosolyogtak,
otthonunkba ünnepi hangulatot varázsoltak.
A mutatványt a vidám hóemberkék kezdték,
karimás cilinderüket roppant büszkén viselték,
átvezették társaikat a gyantás gallyak erdején,
megkeresték helyüket a tűlevelek rejtekén.
Sietve követték őket a pirosló pettyes gombák,
nyomukban jártak a színes gömbök, a gyertyák,
parányi táltosparipák körbe-körbe nyargaltak,
az utat jelölve kígyózó lámpafüzérek villogtak.
Fent, a csúcs magasában ezüst csillag ragyogott,
kevéssel lejjebb pici szódásszifon várakozott,
a sosem csepegő jégcsapok pörögve táncoltak,
aranyló kabátkáikban a szaloncukrok pózoltak.
Közös műsorukat általában vízkeresztig játszák,
ám nálunk az előadást erre a hétre prolongálták,
kedvünkért a szokottnál később csomagoltak,
hogy a szerencsénk kitartson, tovább maradtak.
Cserepes fenyőnk délután költözött a teraszra,
törékeny terhe felügyeletét Bóra és rám bízta,
dakszlilovagommal felettébb óvatosak vagyunk,
a karácsony dobozban pihenő díszeire vigyázunk.
Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.
