Rövidke csápjait mélán merengve dörzsölgeti,
az ablaküvegről Bo immár hasztalan hessegeti,
vidám tacskópajtimmal játszani hiába hívjuk,
az őszi légy történetét ma mesébe foglaljuk.
Udvarunkba egészen fiatal korában érkezett,
ifjoncként még tavaszi néven ismerkedett,
zabolátlan kölyökként röpködött portánkon,
bátran megtelepedett fán, bokron, virágon.
Kíváncsisága biz’ vakmerő tettekre sarkallta,
csukott ajtó, szúnyogháló útját aligha állhatta,
addig ügyeskedett, míg a házba végül bejutott,
a perzselő kánikula elől bent meghúzódhatott.
Szemtelensége miatt sokszor panaszkodtunk,
incselkedése ellen számtalanszor tiltakoztunk,
ám morgolódásunk cseppet sem aggasztotta,
felháborodásunkat baráti tréfaként kikacagta.
Remek mókának tartotta tányérunkra leszállni,
gondosan porciózott ebédünkbe belekóstolni,
szundikálásunkat ugyancsak örömmel zavarta,
zajongásával párosunkat álmából felriasztotta.
Zümmögő vendégünk néha estére is maradt,
a televízió fénylő képernyőjén keresztülszaladt,
bármily izgalmas volt, a műsor nem érdekelte,
de a kéretlen szereplésben nagy kedvét lelte.
A csínyekből az idő haladtával lassan kifogyott,
bosszantásunkkal egyre ritkábban próbálkozott,
erejéből a nyár elmúltával rengeteget veszített,
a hűvösebb hajnalokra védett helyet keresett.
Kényelmes menedékét nálunk most megtalálta
a díjmentes bérleménybe Bo máris befogadta,
dakszlilovagommal hagyjuk, hogy megpihenjen,
a fáradt őszi légy ezúttal mellettünk átteleljen.
Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.
