Aprócska rögöcskéi megbújnak tappancsaim puha párnáinak ölelésében, csillogó porszemei megkapaszkodnak bundám szőrszálainak sűrű szövevényében. Ősöreg golyóbisa titkaival kalandra csábít, felfedezésre váró tájainak temérdek csodájával rendre elámít. Ragaszkodó pajtásommal, Bóval farkcsóválva fogadjuk ezernyi meglepetését, kényeztető kedveskedését, nemzetközi napján tátott szájjal hallgattuk a plüss Nagy Kutya szépséges Földünkről, benne otthonunkról szóló elmélkedését.
Pályáján számtalan fordulót teljesített, mióta a régi történeteket fülembe suttogó vahúr csöppnyi gazdája, a fél évszázada még kantáros nadrágban rohangáló apa kemény kérgén először úgy igazán térdre esett. A saját cipője pertlijében elbotló pityergő lurkót varázslataival megörvendeztette, fájdalmát vigasztaló fuvallattal enyhítette. A tündöklő napocska körül keringve, hátán erdőket, mezőket, hegyeket, völgyeket, tengereket cipelve, magát páratlan ajándékaival megszerettette.
Kölcsönzött kincseit a világgal ismerkedő kisfiú hálás szívvel eltette, őszülő halántékú felnőtt korára önzetlenül megőrizte. Így lehetett a család mára elveszett kertjének félreeső csücskében magasodó sóderkupacból gyűjtögetett rengeteg picurka kaviccsal is, őket a legényke a csapnál gondosan megmosta, aztán nagyanyó nehéz üvegtáljába rakta. Egytől egyig az összeset hatalmas becsben tartja, hisz a másnak értéktelen köveket az akkor oly fiatal nagyapóval közösen válogatta.
Jól megférnek a polcon az agyonolvasott, szakadozott borítójú könyvek serege mellett, elég néha rájuk pillantani, és azonnal megelevenednek a különben lassan ködbe vesző emlékek. Újra hallani a vénségesen vén diófa árnyat adó lombkoronájának megnyugtató susogását, a vastag ágon himbálózó gyerekhinta játékos nyikorgását. A távolból mintha felharsanna az udvaron szaladgáló pajkos foxi vidám csaholása, a folyton-folyvást gödröket, alagutakat ásó Csutak harsány hangoskodása.
Töredezett peremű megsárgult fotókról üzennek a letűnt idők röpke boldogságának néma tanúi, tisztelegnek az életet valaha bearanyozó események mosolygós szereplői. Poharukat köszöntésre emelő, komoly ábrázattal a gép lencséjébe néző emberek, a jellegzetesen kattogó masinával lekapott imádott négylábúak, a háttérben rejtőző tárgyak, a messzeségből felsejlő helyek. Históriájukról köröttem bizony már csak az utóbbiak regélnek, szavaikat segítség híján aligha értheted.
Panaszosan nyekeregve szólongat a fekete-fehér filmre vett roskatag kút kereke, a zörgő láncon függeszkedő ütött-kopott vödörben a hűvös sötétségbe a tejet, a vajat, a felvágottat dédi anno gyakran leeresztette. Válthatta eztán a tél hidegét a tavasz kellemes melege, a perzselő kánikula forrósága, a foltos cicalány, Ejike kosztját senki sem bánthatta. Jutott ínycsiklandó falat a tálkájára, a portára betévedő cincogó egérkéket a pákosztos macska kizárólag megszokásból regulázta.
Albumokba pakolt csokornyi papírképekről integetnek a pompás vakációk feledhetetlen élményei, a kíváncsiskodva lapozgatókat elkápráztatják a gyorsan véget érő nyaralások, a kimerítő kirándulások, a zabolátlan mulatságok megismételhetetlen percei. Könnyen megtalálni itt az első gyámoltalan lépéseket, a bölcsit, az ovit, az iskolák sorát, a barátokat, a tóparti tábort, az égbe nyúló hófödte csúcsokat, szinte kivétel nélkül mindent, amit ez a lenyűgöző bolygó lakóinak adhat.
A múlt visszavonhatatlanul elillant, nyomában új korszak virradt, fénye beragyogja a szélsebesen száguldó heteket, hónapokat. Most rólam és a rajtam túlnövő Bóról írják a meséket, készítik a setesuta felvételeket, a kései utókor majd általuk fürkészheti létezésünket. A Föld napján alaposan nekiveselkedtem, apa gyermekkori kedvence, a plüss Nagy Kutya elbeszéléseiben elmélyedve abban reménykedtem, kusza tacskókaparásommal a világot talán színesebbé tehetem.
Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.
