Ezüst

Ezüstbe öltözött a világ erre a hétre. A fenségesen csillogó leplet az angyalok Tél tábornoknak szőtték karácsonyra, ám a nagy rohanásban a manók elfelejtették felpakolni ajándékukat Mikulás szánjára. Jézuska hiába kereste, kutathatott a rénszarvasok abrakostarisznyájában is, az ünnep tiszteletére nem volt mit leteríteni. A palást megmaradt, hogy most január közepén az ablakból gyönyörködhessek benne.

ezust01_o2_m-1.jpg

Meregethetem a szemem reggeltől alkonyatig, a távoli hegyoldal sűrűn gomolygó ködbe burkolózott. Takarója alól általában nem lóg ki semmi, a sziklás emelkedőn kapaszkodó erdő láthatatlanná vált. A fák szégyenlősen elrejtőztek, és csak néha mutatnak valami keveset magukból. Egyszer csupasz ágaik nyújtózkodnak óvatlanul hosszúra, máskor a bozótos lehelete kergeti szét pillanatokra a tejszerű fátylat.

A titokzatos előadás lenyűgöz, izgatottan lesem minden percét a jó meleg szobából. A párkányon bóbiskolás szóba se kerülhet, a reklámszünetek híján folyamatosan pergő jelenetekről kár lenne lecsúszni… Az időjárás tehetséges rendező, míg a vidám hóesés és a fenyegető förgeteg még kosztümjével, sminkjével foglalkozik a kulisszák mögött, a szeszélyes direktor pár varázslatos képpel áhítatos némaságra bírja a nézőtéren zsivajgó közönséget.

A szertárból kevés kelléket hozatott, sikerét az éjszakákon és nappalokon egyaránt uralkodó zimankó szolgálataira alapozta... A hideg gondoskodott róla, hogy a pára ne szökhessen meg, inkább lecsapódva rátelepedjen a tájra, szikrázó, tündöklő páncéllal vonja be a tetők cserepeit, a kerítéseket, az autók szélvédőjét, korcsolyapályát csináljon a flaszterből.

Számíthatott megannyi segítőjére, köztük az ajtónktól néhány méterre strázsáló hatalmas fenyőre. A sudár örökzöld eszményi társ a bohóckodásban. Verőfényben furcsa árnyakat vet a padlóra, viharban egzotikus táncot lejtve hajladozik, záporban, zivatarban esernyőként fontoskodik, a dermesztő színdarabban pedig épp fehér égimeszelőt alakít… Könnyen felkészülhetett a fellépésre, egyetlen szó, nyekkenés, gesztus elsajátítását sem kérték tőle.

Bonyolult feladatra vállalkozott a pókok népes légtornász csapata. A nyolclábúak bandája ősszel szépséges díszleteket épített hálók szövevényéből... Bőkezűen bántak a selyemmel, jutott belőle az eresz alá, az udvari lépcső melletti korlátra, a terasz fedelének peremére… Tátott szájjal ámulok mérnöki pontossággal kidolgozott remekműveik láttán, és reménykedem, hogy az impozáns alkotások megbirkóznak a rájuk nehezedő milliónyi jégkristály súlyával.

A madáretető csipkefüggönyeit bezzeg gyakran foltozhatnák. A karcsú fémoszlop csúcsán magasodó nyitott házikó kényes dekorációját az éhes cinkék jöttükben-mentükben leszaggatják. A himbálózó szalonnabőr, a tálkába szórt kenyérmorzsa, komoly csábítás a tollasjószágoknak… Gallyról gallyra szállnak, szinte páholyból zsűrizik a természet játékát, aztán amikor kedvük szottyan, beugranak a büfébe, tökmaggal tömik a begyüket, földre potyogtatják a szotyihéjat…

Picinyke kerti tavacskánk befagyott. Síkos tükre fölött mozdulatlanul meredeznek a megsárgult vízinövények, felszíne alatt szunyókálnak az élők. A halkan zümmögő elektromos levegőztető gyöngyözve feltörő buborékokat pumpál a mederbe, hogy a narancsosan aranyló halacskák csendesen böjtölhessenek az iszapban… Alszik a mulatságosan úszó óriáscsibor, a parti kövek között barátom, a sikló várja a tavaszt.

Kihagyja a pazar programot sünmama is. Régen behúzódott az avarkupac mélyére, oda, ahol apa lombhulláskor megágyazott a tüskés hátúaknak. Szaglászhatok körötte, fiaival békésen hortyog a puha komposzt vastag dunyhájába temetkezve. Megbízhat bennünk, vigyázunk a kuckójára, senki nem háborgathatja pihenés közben. Ébredéskor legfeljebb azt sajnálhatja majd, hogy a csodának addigra vége, elmulasztotta a pompás attrakciót.

Beesteledett, a kinti lámpákat hamarosan lekapcsolják. Nyomhatom az üveghez az orrom, a sötétben alig ismerem fel a cselekményt… Áh! Úgyis újra itt a lefekvés ideje. Háttérben a fogyó Hold sarlójával feldereng az ezüstös világ, és előre tudom, bolyhos pokrócomban mesés álmaim lesznek.

Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.

A bejegyzés trackback címe:

https://pankamesekonyve.hu/api/trackback/id/tr2515416924
Nincsenek hozzászólások.

Facebook oldaldoboz

BEKÖSZÖNTŐ

Köszönöm, hogy felütötted a borítót, és belelapoztál Panka Mesekönyvébe! Történeteimből egy törpetacskó életének érdekesebb eseményeit ismerheted meg. Fülipuszi! Panka

Állandó oldalak

süti beállítások módosítása