Tiszta fejjel

Titokban belenyaltam és nem ízlett, a folyékony kenyér aligha lesz a kedvencem. A bortól grimaszolva prüszkölök, a pálinkának, vodkának már az illatától hideg futkos a hátamon. Az édes likőrökhöz nincs bizalmam, ha engem kérdeznek a halolajjal, esetleg húspástétommal vadított vízre szavazok. Szenvedélyes piás nehezen válhatna belőlem, a zsivajt kerülöm, a mi kis falunk sörözőjének megnyitójára mégis ellátogattam.

sorozo4fb.jpg

Nadapon esemény az ilyesmi, hiába szépíteném, kevés a működő üzlet, a program. Érdeklődés hiányában az öreg talponálló is sokáig elhagyatottan árválkodott, szolid épületét leláncolták, udvarát felverte a gaz. Rácsok mögé szorított üvegezett szemei a kosztól vaksin meredtek a világra, a benti félhomályban az egerek, pókok sem találták számításukat. A csöndet csupán a gerendák valamelyikében nevelkedő cincérlárva motoszkálása, a küszöbben fészkelő kopogóbogár csámcsogása háborította.

A pusztulás magabiztos katonái henyéltek, lakmároztak, talán éppen hűtötték a pezsgőt győzelmük ünnepléséhez, amikor döngő léptekkel emberek érkeztek. A zárban csikorogva fordult a kulcs, a rozsdás zsanérjain szendergő ajtó panaszos nyekkenéssel kivágódott. A napsugarak kíméletlenül széttépték a gomolygó por fátylát, a feltámadó huzat kisöpörte a dohos levegőt. A fanyüvők maradhattak, de a söntés felkészült.

Szakavatott kezek csinosították, múlt szombat este díszruhába öltöve fogadta a kíváncsiskodókat. Eresze alól messzire szállt az alkalmi muzsikaszó, miközben torkomban a kellemetlen gombóccal, igyekeztem elvegyülni a kerthelyiségben mulatozók tömegében. Zavarommal birkózva osontam keresztül az apró italkimérésen, anya karjába csimpaszkodva kapkodtam a tekintetem. Bámultam a kifüggesztett fotókat, plakátokat, a tapétaként használt újságokat, pacsiztam a köszöngetőkkel.

Aggodalmam fellegei hamar szertefoszlottak. Percek alatt kiderült, hogy bár a vendégek hangoskodhatnak, csujogathatnak, vigadhatnak dalolva, a házirendben nem szerepel a halk elmélkedés tilalma… Elég körbenézni, a környezetet a diszkréten mértéktartó viselkedés igényeihez igazították. A vén falakat megfiatalították a színes festékben fürdő ecsetek, a törlőkendő simításai nyomán a pult ismét teljes pompájában ragyog.

Sorsa javulása felett érzett örömében a sörcsap képtelen elfojtani a meghatott szipogást, szörcsögést, elérzékenyülve könnycseppeket hullat. A mosogatóból kitóduló poharak a polcon szárítkoznak, a frizsider dacos morgással őrzi a hűs palackokat… Az eredetileg duhajkodásnak szentelt kisterem olvasósarokká szelídült. Az asztalok, székek veterán csapatát kényelmes kanapék, fotelek, plusz egy rongyosra lapozott kötetekkel zsúfolt könyvszekrényke kompániájára cserélték.

A korsójukat emelgetők tudományos művek, ponyvák, regények betűzgetésébe mélyedhetnek. Félrevonulhatnak beszélgetni, kávézni, elkölteni az uzsonnát. A makulátlanra suvikszolt ablakon kipillantva ügyelhetnek a szabadban játszadozó gyerekekre, merenghetnek az üres kuglipálya látványán. Kortyolgathatnak urasan, és mert kutyabarát ivóra bukkantak, cirógathatják hozzám hasonló négylábú társaik fülét.

A szürkület előtti kimerítő séta fáradalmaitól megszomjazva tegnap újra betértem a közönségét most nyári partival csábítgató sörözőbe… Csak másodszor pihentem stílusos padján, ám a szervezők gondoltak rám, a bejáratnál várt saját tálam. Tacskót alkohollal nem kínálnak, így tiszta fejjel kijelenthetem, kocsmából igenis lehet szalon… Na… Akarom mondani, olyan kultúrházféleség.  

Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.

A bejegyzés trackback címe:

https://pankamesekonyve.hu/api/trackback/id/tr4515752810
Nincsenek hozzászólások.

Facebook oldaldoboz

BEKÖSZÖNTŐ

Köszönöm, hogy felütötted a borítót, és belelapoztál Panka Mesekönyvébe! Történeteimből egy törpetacskó életének érdekesebb eseményeit ismerheted meg. Fülipuszi! Panka

Állandó oldalak

süti beállítások módosítása