Sötét napok

Bánatot görget a hajnali szellő, fájdalmas híreket visszhangoznak az ébredező utcák. Komor idők járnak, a világ gyászba öltözött. A reggelente bekukkantó aggodalom rátelepszik a szívekre, béklyója csupán a varázsos álmok érkezésekor ereszti áldozatát. A borút az adventi mécsesek táncoló lángocskái nem oszlathatják szét, a végtelennek tetsző éjszakák mégis búcsúznak, hétfőtől a sötétség hátrálni kényszerül.

birthday2_fb.jpg

Tél tábornok öles léptekkel közeledik, vasalt csizmájának talpa alatt döng a nyirkos föld. Deres szakállán parányi jégkristályok szikráznak, haragjától rettegve fut a gonosz, villámló tekintetétől megdermed maga a rémület is. Egyet alszunk, aztán elkezdődik uralkodásának újabb ciklusa, itt a decemberi napforduló, vele a hideg évszak. A leghosszabb éj után percről percre nyer teret a világosság, nyújtózkodnak a nappalok, indulhat az elhúzódó készülődés a derűs tavasz fogadására.

Különleges pillanatok ezek, Jupiter és Szaturnusz csaknem négyszáz esztendeje először összefogott. A félelmetes óriások a „betlehemi csillag” ragyogását árasztva szoros szövetségben ballagnak egymás mellett az égbolton. Mielőtt holnap az alkonyi homályban a horizont alá ereszkednek, megmutatják erejüket délnyugaton… Az ólmosan szürke fellegek ármánykodhatnak, eltakarhatják a csodás párost, ám én tudom, hogy ott vannak, bizakodást csepegtetnek a lelkekbe.

Észrevétlenül velünk tartanak, védelmeznek karácsonykor is. A szeretet ünnepén, amikor sok család vacsorához terített asztalnál üresen árválkodnak majd a helyek... Távol élő testvérek, szülők, nagyszülők, utóbbiakhoz máskor messziről hazasiető felnőtt gyerekek, zajongó kis unokák hiánya csal ezúttal könnyet a szemekbe… Értük száll a temérdek fohász, akik kivételesen nem jöhetnek el, így alakjuk kizárólag gondolatban elevenedhet meg.

A reménykedő könyörgéseket odafönt akkurátusan jegyzik, hisz rengetegen keltek útra mostanság a „mennyek országa” felé. Feltűnt a bebocsátásra várók kanyargó sora, a szokatlan tömeg, lesz kinek postázni az üzeneteket… Szent Péter fáradhatatlanul üdvözli a kapun kopogtatókat, terjedelmes listáját lapozgatva döbbenten csóválja a fejét. Sajnálkozva szorít kezet a kelleténél korábban jelentkezőkkel, az övéiktől elszakítottakkal, a fenyőállításról eztán lemaradókkal.

Kétség senkit ne emésszen, Jézuska idén megint eljön. Számíthatunk látogatására, ha jól fülelünk, meghallhatjuk a feldíszített fa körül röpködő angyalok szárnyának suhogását, a tündérek énekét, az ajándékokat pakoló manók apró lábainak trappolását. A picurka ezüstcsengettyű csilingelése, a gyertyaláng szertelen lobogása, a csillagszóró pattogása, a halászlé, a töltött káposzta, a nemzedékről nemzedékre öröklődő recept alapján ízesített bejgli illata feledtetheti a bút, a szomorúságot.

Tőlünk függ az egész… Érdemes megpihenni, elmerengve a semmibe révedni, szótlanul felidézni a múltat, a kedves arcokat, a bátorító mosolyok, a vidám nevetések, az óvó ölelések, a simogató szavak emlékét… Legalább magunkban elrebegni egy-egy köszöntést, hálát adni a létezés öröméért, a köröttünk lévőkért, az igaz barátokért. Elhagyni a bosszúságot, mancsot a kézre téve a mieinkhez bújni.

Teljesítem a nehéz próbát, kerülöm a fenyegető veszedelmet... Elfekszem apa ölében, az ablakon keresztül fürkészem a kertet, a mélyen alvó fák ágait, a kiakasztott etetőben begyüket tömő madarak ugrándozását. A kéményben dalolva fütyül a szél, csüggedtségemet elpárologtatja a kályhából áradó forróság. A sötét napokkal lassan elszalad az idő, küszöbön a karácsony… Ami tőlem telik, megteszem. Kívánom mindenkinek, hogy hozzanak boldogságot az ünnepek.

Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.

A bejegyzés trackback címe:

https://pankamesekonyve.hu/api/trackback/id/tr8616352164
Nincsenek hozzászólások.

Facebook oldaldoboz

BEKÖSZÖNTŐ

Köszönöm, hogy felütötted a borítót, és belelapoztál Panka Mesekönyvébe! Történeteimből egy törpetacskó életének érdekesebb eseményeit ismerheted meg. Fülipuszi! Panka

Állandó oldalak

süti beállítások módosítása