A csont

Bódító illata megrészegít, elhomályosul köröttem a világ. Haraphatom, rángathatom, cibálhatom, fájdalmas roppanásai varázslatos históriákat mesélnek. A múlt gomolygó ködén át elém idézik távoli őseim alakját, és ha csupán percekre is, de pajkos tacskóból az emberek barlangjának bejáratánál őrködő farkassá változom. Képzeletben a settenkedő kardfogú tigris neszezésére fülelek, közben csendben ízlelgetem a madárlátta ajándékot, lelkesen csócsálom a hatalmas csontot.

csontos.jpg

A kaland a futár zajos érkezésével kezdődött. Harsány dudálásával elűzte álmomat, felébresztett a békés szendergésből, oda se hederített méltatlankodó csaholásomra. A kapuban gyorsan lerakta a méretes papírdobozt, autogramot kért anyától, aztán sebesen elviharzott… Bánhatja, hisz lecsúszott mulattató szereplésemről. Arról, ahogy izgatottan szaggattam a ragasztószalagot a titokzatos pakkról, kíváncsian találgattam, vajon mi lapulhat a rejtélyes zacskókban.

Nincsenek teljesíthetetlen igényeim, valamennyi rágcsának örülök. Féktelen rajcsúr kíséretében veszem birtokba a pattogós gumilabdákat, a szívós kötélbábukat, a nyuszit, rókát, mackót formázó tépnivalókat, elégedett ábrázattal hurcolom a kemény kávéfa botokat… Az esztendők során temérdek holmit begyűjtöttem, a kuckómnál magasodó hegynyi készletből több dakszlióvodát felszerelhetnék, ám legújabb szerzeményemet aligha hagyom az utókorra.

Egy Bónak, egy Pankának… A felügyeletemre bízott kajla ifjonccal testvériesen megosztoztunk, mindkettőnknek jutott bőségesen a sprotniból, az ökörfarokból, a halas tápból. Ráadásnak a füstölt borjúlábszárból… Igen, igen, abból… A termetesebb kutyáknak szánt különlegességből, a hosszú nyammogásra alkalmat adó, a kertben elásható értékes meglepetésből. A csodás csemegéből, aminek létezéséről korábban csak nehezen hihető pletykákat hallottam.

Velős gondolatokkal játszottam, az örökös boldogság lehetőségét latolgattam. Gyomrom követelőzve korgott, számban összefutott a nyál, nyeldekelve sürgettem a lomhán vánszorgó időt. Folyvást az unottan ketyegő ingaórát vizslattam, könyörgő tekintettel próbáltam sietségre ösztökélni a közönyös mutatókat... Toporogva kivártam, míg végre uzsonnához szólítottak, és a délután szikrázó fényében fürdő teraszon apa feltálalta az addig sosem kóstolt finomságot.

Példás fegyelmezettséggel ültem a vastag szőnyeg szélén, mancsommal zavartan igazgattam a kusza rojtokat. Bensőm reszketett a vágyakozástól, türelmetlenségemet azonban elkendőztem, nyugalomra intettem az oldalamon ficánkoló kölyköt. Súgva győzködtem, hogy bohókás szertelenkedésével ez egyszer ne húzza el az elemózsiaporciózás ceremóniáját, bírja ki az utolsó pillanatokat. Legyen állhatatos, higgyen nekem… Megéri rendesen viselkedni.

A konc nem okozott csalódást, alaposan elfáradtam mire súlyos terhét bevonszoltam a sarokba. Izmaimat megfeszítve kerestem fogást rajta, a pazar lakomáért cserébe könnyű szívvel lemondtam szokásos szerény vacsorámról. Tányérkám, benne a pontosan kimért koszt ráért, kivételesen karcsúságomat is kockára tettem. A küzdelem lefoglalt, az önfeledt igyekezettől észre sem vettem, mikor terítette ránk hunyorgó csillagokkal díszített sötét palástját a közelítő este.

Éléskamrám tele jobbnál jobb falatokkal, a koplalás réme a messzeségbe menekült. Bespájzolt tartalékaimból futja a nassolásra, noha az óriási csont lassan elenyészik. Holnapra legfeljebb néhány szilánk marad belőle, mégis riadtan kapom fel a fejem a gyanús zörejekre. Most éppen cicánk, Cinimini jövetelének hangjaira. A letűnt korok nagymacskáinak leszármazottja puha talpain elsétál mellettem, és félelmetes szemfogait kivillantva aludni tér a fonott karosszékben.

Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.

A bejegyzés trackback címe:

https://pankamesekonyve.hu/api/trackback/id/tr5716592716
Nincsenek hozzászólások.

Facebook oldaldoboz

BEKÖSZÖNTŐ

Köszönöm, hogy felütötted a borítót, és belelapoztál Panka Mesekönyvébe! Történeteimből egy törpetacskó életének érdekesebb eseményeit ismerheted meg. Fülipuszi! Panka

Állandó oldalak

süti beállítások módosítása