Nyolcvan

Szaporodnak a gyertyák a tortán. Idén mennyi? Éppen nyolcvan kell? Na ne! Nagyapó néha nem akarja elhinni, hogy ilyen gyorsan elszaladtak az esztendők. Foteljában hátradőlve kortyol az italából, tekintete a múltba réved. Felidézi a ködbe vesző születésnapok hosszú sorát, lélekben ismét kíváncsi gyermekként tépi a csomagolópapírt a jobbára szerény ajándékokról. Fogadja a köszöntéseket, és olyan kristálytisztán elevenednek meg előtte a régi idők eseményei, mintha ma lennének.

80fb.jpg

Számtantudására okkal büszke. Szorgosan fejlesztette a suliban, tartotta szinten a munkában, így könnyedén kimatekozhatja, hány nap telt el, mióta szemeit a világra nyitotta a Szent Rókus Kórházban. Elárulom, tacskóléptékkel mérve döbbenetesen sok, pontosan huszonkilencezer-kettőszázhúsz. Külön-külön pusztán felvillanó pillanatképek, ám összefűzve apa apukájának egész élete kikerekedik belőlük… Élményeiről szívesen mesél, elég meglátogatni féltve őrzött tárgyaitól roskadozó polcokkal teli otthonában, és máris kezdődhet a vetítés…

Pereg a film. Az első kockák hatását fokozza a sötétségbe burkolódzó városra baljós árnyat vetve áthúzó repülőerődök motorjainak félelmetes zúgása, a Rákóczi út és Kertész utca sarkán álló épületet, benne a meghitt lakást romba döntő bomba robbanása… Dédmama szenes vasalója most is fájdalmasan felszisszen a szekrényen, a huszadik század elejéről származó címeres sörösüvegek csörrenve koccintanak megmenekülésükre. Sírósan szipog a szódásszifon, a dédpapa kreativitását, ügyességét dicsérő díszes lámpácskában titokzatosan felizzik az avítt körte.

Hirtelen nyerítve vágtat keresztül a szobán az utolsó megmaradt „álomparipa”… A fürtös hajú „kicsi huszár” anno alighanem egy kivételesen gazdag karácsonykor kaphatta. Biztosan csak azt lehet kideríteni, hogy eredetileg vörös ládikában lapult három másik hátassal, velük a nyeregbe termett vitézekkel… Noha a vén csataló fekete lakkbundája csúnyán megkopott, farka törött, nagyapó szavára lobogó sörénnyel parádézik. Patkói csattogására hadrendbe igazodnak a vitrinben táborozó újonc ólomkatonák, fegyvert ragadnak az obsitosok, rivall a kürt, zörögnek a kardok.

Gondosan lezárt, átlátszó fedelű dobozban gyűjti erejét a következő bajnokság mérkőzéseire a válogatott focicsapat. Az elcsent, csereberélt kabátgombokból faragott öregfiúk repesve rúgnának labdába megint. Bizonygatják, rövid edzés, taktikai megbeszélés után alapos leckét adnának a mai srácoknak. Hiába, nem kispályások, a hőskorban csiszolódtak, amikor magas volt a léc, óriások az ideálok… Grosics, Buzánszky, Lóránt, Lantos, Bozsik, Zakariás, Budai II., Kocsis, Hidegkuti, Puskás, Czibor.

A történetekbe belemerülve elvegyülünk a hatvanas évek Budapestjének éjszakai forgatagában. Fiatalokból verbuválódott társaságunkkal helyet keresünk a Múzeum körút egyik bárjában, ahol leülni sem tudnánk, ha nincsenek az ismerősök… Szerencsénkre az iskolatárs, Ragályi Elemér meginvitál az asztalához, és hogy elférjünk, beajánl minket a szomszéd boxban magányosan várakozó barátjának. Ámulunk az előbbi név hallatán is, a bemutatkozó férfiéra pedig tényleg eltátjuk a szánkat. Úgy hívják, Hofi Géza...

Mulatságos históriák, sztorik haverokról, bulikról, valamint a legfontosabbról, a családról. Négy gyerek, hat unoka, nagyapónak jutott bőven teendő, öröm. Komoly gyakorlatra tett szert a pelenkázásban, a büfiztetésben, a horzsolások fertőtlenítésében, ápolásában, a bonyolult házi feladatok türelmes magyarázásában. Kölyökből apukává, nagypapává változott, aki ünnepként jegyzi az együtt töltött perceket, a nyaralásokat, a kirándulásokat… A közös ebédeket, amelyeken csillogtathatja szakácstudományát.

Fegyelmezett kézírásával rengeteg finomság hozzávalóinak listáját, főzésének, sütésének mikéntjét körmölte le rongyosra tépett szélű füzetkéjébe. Megtalálni köztük a flambírozott kacsa, a paradicsomos csirke, vagy a csípős halászlé receptjét. Nyammm! Csupa ínyencség, amit sosem kóstolhatok, de azért sem adom fel. Nyálcsorgatva reménykedem, hogy ott rejtőzik a fiókban a négylábú kedvencek kosztos könyve is.

Az ebmenükről halloweenkor Rin-tin-tin, és utódja, Rintin súgott nekem. A felhők felett éberen strázsáló, gyakran emlegetett két német juhász figyelmeztetett, gazdájuk a héten kereken nyolcvan. Kértek, cuppantsak oda néhány fülipuszit a nevükben… Gratulációkat tolmácsoltam, mégis szeretném jókívánságaimat az égig kiabálni, hogy fülüket hegyező elődeim hallhassák… Nagyon-nagyon boldog szülinapot nagyapó!

Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.

A bejegyzés trackback címe:

https://pankamesekonyve.hu/api/trackback/id/tr4115300312
Nincsenek hozzászólások.

Facebook oldaldoboz

BEKÖSZÖNTŐ

Köszönöm, hogy felütötted a borítót, és belelapoztál Panka Mesekönyvébe! Történeteimből egy törpetacskó életének érdekesebb eseményeit ismerheted meg. Fülipuszi! Panka

Állandó oldalak

süti beállítások módosítása