Kaviárról szó sem lehetett, a pezsgőbontás ötletére pedig apa határozottan legyintett. Böjtös időket élünk, a rongyrázást még most, a születésnapján is elutasította. A drága ajándékok, a szalaggal átkötött csomagok, a zajos házibulik ugyancsak régen értelmüket vesztették. A boldogsághoz elég a szeretetteljes köszöntés, a fülipuszi, néhány szelet csokis süti az elmaradhatatlan, számot formázó gyertyákkal. Ráadásnak esetleg valami olyan program, mint a múlt heti velencei Süllő Fesztivál.
Hal a tortán… Hmmm. Megannyi fogam alá való csemege a korzón kanyargó sétányon felsorakoztatott standokon. Csábító finomságok bőségesen, a portéka származásától, a séf féltve őrzött családi receptjétől, a tálalás módjától, a körítéstől függően kinek-kinek ízlése szerint. A honi vizekben, a tengerek mélyén előforduló uszonyosok seregéből válogatott szortiment, a különleges esemény tiszteletére. Szálkásak, szálkátlanok szombatra és vasárnapra, édességek, italok társaságában.
Semmit nem bíztunk a véletlenre, az első terepszemlét péntek délután megtartottuk… Farkcsóválva kocogtam a parton, figyeltem a kényelmesen elterpeszkedő, a plázs homokja fölé magasodó ismeretlen bódékat, sátrakat, pavilonokat. A sietve rámoló árusokat, a díszes cégtáblák gyakran cirkalmas betűit, a halomba pakolt padokat, asztalokat. Fürkésztem, vajon merre lelem a nyár végi vigalomnak nevet adó híres pikkelyeseket, hol kunyerálhatok majd a tányérokról, a tálcákról.
Biztosra vettem, hogy alaposan felkészültem, másnap mégis meglepődtem… Éppen kikászálódtam az autóból, megmozgattam elgémberedett tagjaimat a parkoló barátságosan meleg aszfaltján, amikor a lágyan lengedező szellő ínycsiklandó illatfoszlányokat görgetve ingerelni kezdte az orromat. Simogatásával megbabonázott, kedélyeimet borzolta… Érintése nyomán remegtem az izgalomtól, türelmetlenül feszítettem a pórázt, legszívesebben csapot-papot hátrahagyva száguldottam volna a vásárba.
A sült hekk szokásos invitálására kivételesen oda se hederítettem. Gőzölöghetett bátran lisztes panírjában, jutott belőle az alkalmi vendégeknek. Igazán megbocsáthatja hűtlenségemet, odébb korábban sosem kóstolt specialitások kínálták magukat a pultokon… Emitt pisztráng roston, arrébb halburger és tepertő, pontypatkó, harcsapaprikás túrós csuszával... Helycsinálónak pálinkák, kísérőnek kézműves sörök… Utoljára bámulatos nyalánkságok, reformdesszertek, fagylaltok.
Kutya legyen, akinek a szájában nem szalad össze rögvest a nyál az ilyesmitől… Kapkodtam a fejem, lázas igyekezettel nyújtogattam a nyakam, néha rettentően távoli rokonaimat, a szurikátákat meghazudtoló ügyességgel emelkedtem két lábra. Mancsommal integetve kéredzkedtem feljebb és feljebb… Ölbe, karba, akárhová, csak gusztálhassam kicsit a felvonultatott konyhai műalkotásokat... Hiába, na! Látni akartam miből választhatok, mielőtt anya leteszi a voksát a bajai vagy a szegedi halászlé mellett.
Mardosott az éhség, gyomrom hangosan korogva követelőzött... Nagyokat nyeltem, szimatom azt súgta, érdemes résen lenni, a földre hulló kenyérmorzsáknál pompásabb falatok eshetnek le nekem. Tejszínes kagylólevesről, rántott keszegről, busa filéről, fűszervajas homárról, makréláról, paelláról ábrándoztam. Kész voltam megalkudni a tormás lazactekerccsel, netán a ráksalátával, a sushival, a ruszlival, ám szigorú étrendembe csupán pár karika polip fért bele.
Némi megnyugvással gondoltam haza, hiszen bespájzoltunk szardíniából, sprotniból. Picit sajnálkoztam, mert a füstölt heringből kifogytunk, de kibírom... Nem kell mindig kaviár. Megvoltunk nélküle apa szülinapján is, csendesen ünnepeltünk, gyertyalángot fújva titkosan kívántunk, merengtünk a kertre ereszkedő esti sötétségben… A Süllő Fesztivál immár szép emlék, e percben a teraszon heverő puha pokrócomon ücsörögve rágódom. Próbálom kitalálni, mi lesz, ha én ezt a klubban… Jobban mondva, itt egyszer elmesélem.
Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.