Borús hét

Beszorultam a négy fal közé, lustálkodtam, szundikáltam, unatkoztam egész héten. Kihagytam a tóparti sétákat, az erdei kószálásokat, elhalasztottam a szokásos kerti őrjáratokat, a küszöböt csupán muszájból ugrottam át. Lemondtam a csavargásról, csendesen meghúzódtam picinyke kuckóm puha pokrócai alatt, csalódottan törődtem bele, hogy sorra igazolódnak a meteorológusok szomorú jövendölései.

boringweekffb.jpg

Alkatomból adódóan leginkább a jeges hidegtől tartok, ám már a bőséges égi áldás és az erős szél érkezésének első hírétől megborzongtam. Csüggedten bámultam az ablakból a bús őszi időt, a haragosan rohanó, tépett szegélyű ólomszürke fellegeket, a viharban hajlongó fákat, a nagy cseppekben zuhogó eső sűrű függönyét, az ereszcsatornából megállíthatatlanul ömlő vizet… A nyár hiányzott, miközben szerdán a hegyekben havazott.

Kékestető, Bánkút fehérbe öltözött, nálunk mégis a bosszantó nyirkosság kapta a főszerepet. Pocsolyák csillogtak az elemekkel dacoló öreg fenyő gyökereinek mocorgásától hullámosodó térkőburkolat mélyedéseiben, a portyázó nyestek, a csatangoló cicák lábnyomai árulkodtak a veteményes elárvult ágyásain… Egyedül apró dísztavacskánk népe örvendezhetett. Tengernyi csapadék öntözte birodalmuk kilépett medréből, határai centiméterekkel magasabbra tolódtak.

Sóhajtva súgtak össze a szobanövények. Vidám kompániájuk jóval a rügyfakadás után vert tábort az udvaron, hogy boldogan eltelhessen a verőfénnyel. Élvezték a tikkasztó kánikulát, a frissítő záporokat, amint azonban hűvösbe fordultak a hajnalok, sebtiben szedelőzködtek… Lezuhanyoztak, permettel illatosítottak, az alkalomnak tisztelegve megnyiratkoztak, a szárítkozással végezve cserepestül bekéredzkedtek… Mire felocsúdtam, burjánzó dzsungellé változtatták a lakást.

Jutott belőlük mindenhová... A konyhában hatalmas könnyező pálmák pompáznak, leveleik sírósan integetnek, ha a tányéromhoz igyekezve elkocogok mellettük. A nappaliban peckesen feszítő jukkák posztolnak, árnyékukban fiatal növendékek nyújtózkodnak. Az emelet a csodás vörös virágokat rejtő bimbóit bontogató hibiszkuszé, a trópusi kaktuszok seregéé, a zimankótól óvott, szeretettel nevelgetett csemetéké.

Lakótársaimnak didergésre nincs okuk, sütkérezhetnek a kályhából áradó melegben. Az ügyesen helyezkedők gyönyörködhetnek a szigorú vasajtó üvege mögött táncoló lángocskákban, de a sutban rajtam kívül senki sem bujkálhat… Szívesen sziesztázom a szűk sarokban, pilledten pihenem ki az ebédet... Elterpeszkedem, pocakomat a mennyezetnek mutatva horpasztok, félálomban hallgatom a tűz barátságos ropogását, a dühöngő förgeteg beszüremlő zúgását.

A bensőséges hangulat megnyugtat, hála neki, lassacskán elfogadtam a tél közeledtének gondolatát. Lesz dolgom éppen elég, hamarosan tekerhetjük vissza az órát, kezdődik a muris tökfaragó szezon, tervezgethetem, mit írjak Mikulásnak, Jézuskának… Aztán úgyis előbújik a napocska, a sár felszikkad, és talán megjön a kedvem a kiránduláshoz. Méretemre készült kabátkáim számtalanszor bizonyítottak, nem fázom majd a rengetegben élő vadakat követve.

A tétlenség kényelmetlensége alighanem gyorsan homályos emlékké szelídül, hisz valahogy elrepült ez a borús hét is. Rövidesen szabadulok a bezártság eseménytelenségének szorításából, vár a temérdek kaland, a szertelen játék, a lejegyzésre méltó históriák sokasága. Felőlem támadhat féktelen felhőszakadás, szállingózhat a hó, ijesztgethet a november, fenyegetőzhet a december, itthon bátran szembenézek a tacskókra különösen veszedelmes talaj menti fagyokkal.

Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.

A bejegyzés trackback címe:

https://pankamesekonyve.hu/api/trackback/id/tr7616244974
Nincsenek hozzászólások.

Facebook oldaldoboz

BEKÖSZÖNTŐ

Köszönöm, hogy felütötted a borítót, és belelapoztál Panka Mesekönyvébe! Történeteimből egy törpetacskó életének érdekesebb eseményeit ismerheted meg. Fülipuszi! Panka

Állandó oldalak

süti beállítások módosítása