Kedves Mikulás! Hamarosan kopogtat a december, a postás bizonyára folyvást hordja hozzád a leveleket mindenfelől. Tengernyi a dolgod, azt se tudod, hová kapj, manóiddal mit pakoltass feneketlen puttonyodba. Pompás szakálladat sodorgatva méregeted a felstószolt borítékokat, fáradtan sóhajtasz, elgyötört tagjaidat esténként öreg karosszékedben pihentetve bogarászod a kéréseket. Köztük most éppen az enyémet, a pici tacskóét, innen a Velencei-tó partjáról.
Korábban nem írtam neked, és Rudolf bátorító unszolása nélkül megint elmismásoltam volna a megkeresésedet… A piros orrú rénszarvas a barátom, a nyári szánszünet idején néha beköszön, nálunk abrakol. Hűs vizet vedel, kedélyesen anekdotázik, én pedig áhítattal hallgatom varázslatos történeteit kalandjaitokról. A magasban száguldó fagyos szelekről, a virgáccsal stoppoló krampuszokról, a torkoskodó koboldokról, a jöttödre várva édes álomba szenderülő csöppnyi gyerekekről.
Türelmetlenül hegyezem a fülem, amikor rólad mesél. Borzasztóan furdal a kíváncsiság, jó lenne kideríteni, hogyan csinálod… Milyen trükkel lépkedsz a jeges tetőcserepeken, préseled át pocakodat és persze degeszre tömött zsákodat a kémény kürtőjén, ereszkedsz le a szobába. Különösen az érdekel, miféle furmányos szerszámmal nyitod ki belülről a csukott kályhaajtót… Hiába igyekszem azonban, eddig véletlenül sem sikerült ébren maradnom, meglesnem mesterkedésedet.
Nyugodtan hátradőlhetsz, ragaszkodó kísérőd pókerarccal cselezi fortélyaidat firtató puhatolózásomat. A feltálalt gyümölcsöket, gombákat, zsenge rügyeket, zuzmókat kóstolgatva csapongón ecseteli, mekkora gyengédséggel kezeled a gyeplőt, mennyire kíméled agancsosok röpítette fogatodat, vigyázol az óvatlan repülőgépekre... Prüszkölve javasolja, hagyjak fel a telhetetlenkedéssel, titkaid fürkészésével. Érjem be ajándékaiddal.
Mondani könnyű, szót fogadni valamivel nehezebb, ám évről évre próbálkozom… A látogatásaidat követő reggeleken bársonyos simogatásod bundámon felejtett nyomából illatmintát kanyarítok, szimatolva járom körbe a lakást. Eltökélten kutatok, előkerítem elrejtett meglepetéseidet, majd sebtiben kuckómba cipelem a zacskókat, dobozokat. Szertelenül ugrálva lelkendezem a legapróbb figyelmesség felbontásakor is, éberen őrzöm a finomabbnál finomabb csemegéket.
Az aranyos, ezüstös festékkel futtatott dió, a kifényesített alma, a narancs réges-régen kiment a divatból, a csoki, a cukorka kiegészítés gyanánt egyelőre elmegy. Batyud oldalán manapság játékoktól, furcsa kütyüktől feszül a foszladozó varrás. A lurkók ezeknek örülnek... Engem rágókákkal, jutalomfalatokkal, új tányérkával, plüssökkel, bolyhos pokrócokkal, kényelmes utazótáskával, díszes nyakörvvel, bélelt hámmal, meleg pulóverrel, vízpergető bevonatú kabátkával kényeztetsz.
Gyakran tűnődöm, vajon kitől a lista, honnan veszed, mire van szükségem. Mert tőlem aligha... Eleve nem értem, miért fékezel az ablakomnál, hisz felrúgom íratlan szabályaidat… Csizmám nincs, apáé pucolását lustán elbliccelem. Zoknijaimat eltüntettem, csibészkedem, rohangálok, harsány csaholásommal felverem a környéket. Sétánál húzom a pórázt, fogócskázom a korzón totyogó kacsákkal, szólításra süketséget színlelek… Te mégis törődsz velem, gondolsz rám.
Megszerettelek, máris számolom a napokat érkezésedig. Huszonegyet alszom, aztán hajnalban talán felébredek távolodó ródlid csengettyűjének vidám csilingelésére... Beérem ennyivel kedves Mikulás! Nekem idén ne hozz semmit, lepj meg inkább azzal, hogy segítesz jobbá tenni a világot. Óriási a tekintélyed, kicsik és nagyok ismernek, hisznek benned azok is, akik mosolyognak neved említésére. Toppants végre sarkaddal, kergesd messzire a rosszat, csepegtess derűt az emberek szívébe.
Hálás fülipuszi, Panka
Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.
