Söprés, takarítás, pakolás, fontos vendég küszöbön álló érkezése tartott izgalomban a hétvégén. Lázas igyekezettel segítettem a kertben, a hatalmas kavarodást kihasználva temérdek dologba ütöttem bele az orromat. Alaposan elfáradtam a tüsténkedésben, ennek ellenére akadna még tennivalóm. Szerencsére a kalendárium szerint az ősz csupán december derekán búcsúzik, így lesz időm befejezni a felkészülést Tél tábornok fogadására.
Közeledésére a varjak figyelmeztettek. Kékesen fénylő tollazatú havasiak, hamuszürke lajbit viselő dolmányosok, fekete vetésiek, kormosak viszik a hírt mindenfelé. Seregestül vonulnak, a mezőkről a települések, a házak védelmébe költöznek, megülnek az ágakon, a tetőkön, a lámpaoszlopokon. Kárognak, kiabálnak, hangoskodnak, a fűben sétálva lakomáznak. Csaholós haverkodásom sajnos elijeszti őket, az első vakkantásra zúgolódva szárnyra kapnak.
Kísérőjük, Fagy generális kevésbé gyámoltalan. Hideg leheletével hajnalban máris megdermesztette apró tavacskánk felszínét. Kicsit sem rémisztette megjelenésem, felőle aztán borzolhattam a bundám, villogtathattam az agyaraimat… Pajkosan megcsiklandozott kabátkám alatt, türelmesen hagyta, hogy tapicskoljak a parton. Miközben apa kiemelte a vízforgatót, bekapcsolta a levegőztetőt, mancsommal összetörhettem a csillogó, hártyavékony jeget.
Odalent a mélység sejtelmesen hallgatag sötétjében elvétve mozdult valami. A tavirózsák, a zsurlók, a menta szövevényében nyáron vidáman cikázó csibor talán elbújt a sűrű iszapban, az aranyló uszonyú narancsos halacskák szezonzáró köreiket úszták… Csónakázásra ilyentájt nincs komoly igény, a kánikulát kedvelő békatutajok régen alámerültek, átadták helyüket az öreg szilvafa szélfútta leveleinek.
Tengernyi hullott belőlük, a meggy, a juhar, a ginkgo, a gránátalma, a vadszőlő meg folyvást gondoskodnak az utánpótlásról. Szétdobálják koronájuk sárguló, piruló, barnuló ékességeit, apa visíttathatja a lombszívót… Szombaton a hosszabbítót vonszolva eltüntette a puha szőnyeget a kapunkhoz vezető kocsifelhajtóról, az udvaron kanyargó kavicsos utacskákról, a komposztálóba ürítette a zajos gép kövér zsákját. Térült-fordult, és mire az utolsó szegletet is megtisztította, kezdhette elölről.
Boldogan gázoltam a zörgő avarban, szimatoltam a kujtorgó cicák, az éjszaka hancúrozó nyestek ösvényein, a vakondok porhanyós földből épített dombjain. Kerültem sünmama gallyakból rakott kuckóját a kerítésnél, szertelenül fociztam a fenyőnkön lakó mókus lepotyogtatott makkjaival. Félrebillentett fejjel bámultam a szörcsögő csapot, farkcsóválva terelgettem az óriáskígyóként tekergő, az otthonául szolgáló fészer menedéket nyújtó magányába köpködve hátráló slagot.
Mandátuma letelt, feladatai elfogytak. Veteményesünk tavaszig nem kér a locsolásból, megelégszik a kiadós égi áldással. Az ágyások üresek, simára gereblyézve pihennek, felásásukban pedig nekem jutott a főszerep... Bőszülten kapartam, praclijaim jártak, akár a motolla. Repkedtek a kisebb-nagyobb rögök, munkálkodásom eredményként délutánra tacskónyi gödröcskék sorakoztak a kopaszodó bokrok fedezékében... Elrejtett csont, egyéb kincs sehol, de legalább volt mit betemetni.
Sáros nyomaim elárultak, éppen csak beléptem az ajtón, anya elkapta a grabancomat. Samponnal lecsutakolt, bolyhos törölközőbe bugyolált, szárítgatott... Bevackolhattam a kályha mellé, és most, hogy ránk terítette palástját az este, a sutban álmosan elnyúlva fülelek a tűz barátságos ropogására. Tél tábornok küldözgetheti előőrseit, támadhat förgeteggel, hóval, zimankóval, miatta szikrányit sem aggódom. Jövetelére hamarosan teljesen berendezkedünk, nekünk aligha árthat.
Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.
