Elment, nincs többé. Ezen a földön eztán csupán álmaimban láthatom mosolyát, érezhetem keze simogatását, ihatom dicsérő szavait. Panaszosan recsegő foteljánál nem vár szeretgetés, fülvakarás, dögönyözés, legfeljebb bölcs tanácsai, elpusztíthatatlan bizakodása emlékéből meríthetek erőt. Szomorúan csönget a telefon is, a jelentkezésére figyelmeztető dallam talán örökre elveszett. Nagyapó, apa édesapja messzi világba költözött.
Régóta betegeskedett, nyomta az ágyat, én mégis önzőn nógattam. Követelőzve másztam fel a pocakjára, tapostam puha takaróját, szüntelen farkcsóválással kísért vakkantásokkal buzdítottam… Tegye félre rögvest a lustálkodást, bújjon papucsba, szökkenjen talpra, jöjjön játszani. Szaladgáljunk, fogócskázzunk bolondozva, száguldjunk sebesen, ugráljunk a süppedős szőnyegeken, vegyük be magunkat a konyhába.
Kedvenc helyére, serpenyői, fazekai, tepsijei közé. A szentélybe, ahol az ínycsiklandó finomságok, a paradicsomos csirke, a flambírozott kacsa, a csípős halászlé, a pazar vadas, a tatárbifsztek, a hegynyi kókuszgolyó készül. Pakolja ki a hűtőből a hozzávalókat, sürögjön-forogjon, kenje össze bátran az edényeket, klopfoljon húst, vágjon zöldséget, aprítson hagymát. Könnyezzünk együtt, meséljen, míg a tűzhely dolgozik…
Nélküle sírunk immár... Elárvultan pihen a fakanál, hideg a sütő, a titkos receptekkel telekörmölt tépett szélű füzetecske a pulton hever. Bánatosan üzeni, gazdája befejezte, nem kuktáskodhat tovább imádott családjának. Gondoskodó társának, négy felnőtt gyermekének, párjaiknak, a hat unokának, nekem... Főzzön más, karácsonykor úgyis elmarad a zajos felfordulás, a tányérok vidám csörömpölése, a múlt megidézése.
Legbelül most is hallom az anekdotákat… Az ötvenes évek elejének mátyásföldi repülőnapjain zúgó motorokat, a budapesti hidak alatt méltóságteljesen úszó lapátkerekes gőzhajók kürtjének harsány rivallását. A rákosligeti filmszínház mozigépének kattogását, a Chaplin komédiázását aláfestő muzsikát, a barátok kacagását. A történeteket, amelyek szárnyán utazhattam az időben, eljuthattam balatoni vakációkra, kirándulásokra, az óbudai Margit-kórházba, vissza apa születésének pillanatába…
Az izgalmas kalandoknak vége, a bensőmet melengető varázslatos históriák békésen szunnyadnak a nagyapó feljegyzéseit őrző különleges emlékkönyvben. Félek, menthetetlenül megfakulnak, feledésbe merülnek, hisz a kemény fedeles kötetecske nem éppen tolakodó előadó. Meghúzódik a polcon, akár az a rengeteg rongyosra olvasott, sokat forgatott mű abban a távoli kuckóban. A lakója számára évtizedekig kényelmet, az utolsó percekhez nyugalmat adó szobában.
Otthon ez, fontos relikviákkal... Az üvegezett szekrényben vigyázzba merevedve szalutálnak az ólomkatonák, némák a mozsarak, kard se zörren, az obsitosok serege tábornokát búcsúztatja. Dédmama szenes vasalója búsan szisszen, szipogva fogadja az újabb veszteséget az avítt szódásszifon. Átlátszó fedelű dobozukban a kabátgombokból csiszolt „aranycsapat” tagjai szívükre tett kézzel bámulnak a semmibe. Az öregfiúk a bajnokságokat kihagyják, de tudják mi a tisztesség.
Csüggedten turkálja az abrakot a meggyötört „álomparipa”. A valaha piciny csikó ma vén csataló. Sajgó lelkében eleven az ünnepi este, a boldog találkozás, amikor a még szőke fürtös „kicsi huszár” először ragadta meg kantárját a feldíszített fenyő mellett... Az istállójául szolgáló vörös skatulya elkallódott, tündöklő fekete lakkbundája megkopott, néhol lepattogzott, patái szakértő kovács segítségére szorulnának, ám leginkább az bántja, hogy megőszült lovasa kivételesen nem szólította.
Tényleg csendben indult, senkit sem háborgatott… Az éjszaka sötétjében felébredt, kortyolt egyet vizes palackjából, elsimította a lepedő ráncait, felrázta a párnát… Utoljára tekintett körbe, hunyorogva nézett a magasban hívogatón kigyúló fénybe, aztán sóhajtva nekivágott. Lábaiból elillant a kínzó fájdalom, könnyűnek tetszettek a lépések. Rin-Tin-Tin és Rin-Tin, hűséges németjuhászai emberöltőnyi várakozás után köszöntötték. Nagyapó messzi világba költözött. Nyolcvanegy évet élt.
Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.
