A virsli sajnos elfogyott, jöttömre a kocsonya sem reszket már félelmében. Fejfájósan pihen a világ, kuckóm rejtekén széttépett papírtrombita, szakadt konfettis zacskó lapul. A hangulat elpárolgott, álmosan ásít az este, vaksin hunyorog a sötétség. Megérkezett a kifürkészhetetlen új esztendő, hamarosan kezdődik a farsangi szezon, ám a máskor ködbevesző óévet örökre az emlékezetembe vésem.
Búcsúzásába beleremegett a föld, kis falunk zengett a haragos „vahúrhíradótól”, a távolban elpusztult épületekről, utcákról, a munkába riasztott mentőkutyákról szóló csaholástól… Dühös dobbantásától elakadt a lélegzet, néhol táncra perdültek a feldíszített fenyők, lengedeztek a csillárok, panaszosan megreccsentek öreg szekrények. Máshol a nagymama polcról lepotyogó pazar baracklekvárjait siratták.
A szerencsések örömével fúrhatom magam apa ölébe, dakszlisan tekeregve helyezkedhetek, nálunk nem tört el semmi. Megúszták a tisztára suvikszolt üvegek, épek a falak, a réges-régi porcelánkészlet csörrenés nélkül állta a sarat… Az elegáns teáskanna aggódó tyúkanyóként vehette számba a vitrinben körötte csoportosuló csészéket, tányérkákat, a szerény cukortartót. A leltár stimmelt, a pohár azonban betelt, megelégeltem a szorongást, a bút.
A jövőtől jobbat remélek, tavaly éppen eléggé kijutott a rosszból, a szomorúságból… A családtagokkal bántóan keveset pacsizhattam, a pajtikkal ritkán bandázhattam. Szinte üresen pergett a kalendárium, legkedvesebb programjaim elmaradtak... Húsvétkor hiába lestem a locsolókat, nyuszi észrevétlenül osont keresztül a kerten. A májusi szabadtéri főzőversenyeket, az őszi tacskótalálkozókat lemondták, karácsonykor pedig begubóztunk…
Temérdek csoda esett áldozatul a kényszerűségnek, a dolgok megváltoztak. Védőkesztyű kell az autó tankolásához, a kerekek felfújásához, bevásárlásnál a pakoláshoz. Csínján bánunk a boltok gurulós kosaraival, a kilincsekkel, hazaérve az üdvözlőlapokkal, a levelekkel… Tele a lakás utálatos maszkokkal, szúrós szagú fertőtlenítőszeres palackokkal, a tornácon szigorú karantén üzemel. A nevemre dobozban postázott csemegék kizárólag hosszú megfigyelés után léphetik át a küszöböt.
Az óvatosság rátelepedett az utolsó órákra, percekre is… Odakint zárt ládában rostokolva böjtölték ki sorukat a hentesáruk, a belesek, a műbelesek. Várakozhatott a hidegben a pukkanós pezsgő, oldalán az édes és a sós süteményekkel teli pakk... A konyha fürdött az ínycsiklandó illatokban, a gazdagság ígéretével kecsegtető bennfentes, a lencse régóta a fazékban lubickolt, mellette lábosban rotyogott a forralt bor.
Csalódottan toltam vissza a fiókot bulizós ruhácskáimmal… Lustálkodhattak, itthon mulattunk. Az ölelkezős vendégeskedés híján mosolygós üzenetekkel köszöntöttük szeretteinket, a barátokat... Az éjfél közeledtével az emeletről a messzeségbe bámulva csupán néhány, az ég felé szálló tűzijáték-rakétát láttam, az ijesztő robbanások, a rémisztő durrogások mégsem hiányoztak... A koccintás pillanataiban halvány bizakodás költözött a szívembe.
Hajnalra elszunnyadt, békésen aludt a ház, az ablakon bekacsintott a soványodó Hold. Velünk temette az óévet, ünnepelte az újat, cipóképével biztatóan vigyorgott. Azt súgta, higgyek az ősi idők bölcsességének. A kerítés eztán sem lesz kolbászból, de a különös szilveszter elmúlt, tőlünk függ, hogyan alakulnak a következő hónapok. Megtörhet az átok, a jó erőre kap, ha igaz lélekkel kívánjuk egymásnak. Fénye beragyogja életünket, segítségével elkergethetjük a gonoszt.
Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.
