Esztendőről esztendőre megünneplik, mióta világ a világ, névadóit megilleti a feltétlen szeretet, az önfeledt boldogság. Rövidke ceremóniájához szükségtelen a mérhetetlen vagyon, a hivalkodó gazdagság, a megfizethetetlen ajándékok felkutatásához nekünk, picurka dakszliknak éppen elég a barátság. Kíváncsi pajtásommal, Bóval ámulva lestük hát az öreg fotelban ücsörgő plüss Nagy Kutyát, elsuttogott históriáiból megtudtuk, hogyan várták a gyerekek fél évszázada az anyák napját.
A napocska ma is keleten kél, nyugaton nyugszik, akár réges-régen, amikor a bölcs vahúr aprócska gazdája, az édesanyja és dédimama köszöntésére nadrágja kantárját babrálva kiálló ugyancsak fiatal apa még a mondókáját gyakorolta. A hadarva előadott versike strófáiban helyet cseréltek a szavak, a sorok végéről elvesztek a rímek, nyomukra a mosolygós hallgatók legfeljebb véletlenül lelhettek. A lámpalázzal járó bakikat persze elnézték, hisz egyéb nem számított, kizárólag a nemes szándék.
A virágot eleinte nagyapó vette, a közeli kicsinyke boltocskában celofánba csomagoltatta, majd sietve hazavitte, titkon kisfia keze ügyébe csempészte. Kettejüktől ki-ki más-más vázába valót kapott, a fehér rózsából kötött elegáns csokor a hála, az érzékeny orchidea az elismerés hírnöke volt, a varázslatos margaréta a megbízhatóságról árulkodott. Később a cseperedő legényke saját forrást talált, a szomszéd kertjében tépkedte a piros tulipánt, a kerítés melletti bokorról az illatozó orgonát.
A felkészülésben sokat segített az óvoda, ahol Panni néni a pénteki szieszta utánra meghirdetett játékos műsort színpadra állította. A szereplőket gondosan összeválogatta, az időszerű program számait kiválasztotta, a kurta szövegeket a csöppségeknek odaadó kitartással betanította. A dadusokat csápoló közönségnek felfogadta, a hamiskásan felcsendülő dalocskákat a délelőtti foglalkozásokon újra meg újra elpróbáltatta, a folyvást felbukkanó hibákat fáradhatatlanul javította.
Vezényletével öltözött alkalmi pompába a csoport tágas terme, a padlót a takarítókat bosszantó konfetti puha szőnyege, az ablakokat papírdíszek függönye fedte. A konyhában kikevert nyúlós sógyurmából formálódtak a különleges meglepetések, a gyermeki fantáziával megálmodott, ecsettel festett ékességek. Emitt a bolondos mesefigurák, a szárnyaló angyalkák, a táncoló tündérek, a seprűn lovagló boszorkák, amott a kiflibe kunkorodó hold, körötte a csillagok, a szerencsét hozó malacok.
Szem nem maradt szárazon, a javarészt munkából érkező felnőttek izgatottan ültek az alacsony padocskákon. Lélegzet-visszafojtva csodálták a fellépők népes seregének elfogódott bevonulását, csinos ruhácskájában feszengő aranyos csemetéjük szösszenetnyi monológját. Lelkesen megtapsolták a magányos mutatványosokat, a kórusban nótázókat, a feladatukba pironkodva belezavarodókat, végül büszkén ölelték a hozzájuk rajzaikat, páratlan alkotásaikat szorongatva szaladó lurkókat.
Tippeket tőlük manapság is bátran csenhetünk, ötletet a múltat idéző történetek felvillanó képeiből bőséggel meríthettünk. Igazi mulatságot tacskó létünkre aligha kerekíthettünk, de vasárnap reggel az udvarra farkcsóválva kimehettünk. A zöldellő fűben szimatolva lila ibolyát szedtünk, az élénken sárgálló pitypangokból pazar nyakláncot fűztünk. A meggyről, a szilváról aláhulló szirmok örvénylő tengerében meghemperegtünk, a bundánkra tapadó pillékkel a lakásban mindent behintettünk.
Szertelen trappolásunkkal hamar feltűnést keltettünk, látványosan nyújtózkodva fürgén ölbe kéredzkedtünk. Cuppanós fülipuszijainkkal gyorsan vidám hangulatot teremtettünk, sugárzó szeretetünkkel az ünnepelt szívébe örömet csepegtettünk. Anyák napján ezúttal sem tétlenkedtünk, a hagyományokat követve Bóval jól nevelt kölyökként viselkedtünk. Harsány vakkantásainkkal itthon már kedveskedtünk, mesénk szerény ajándékával most valamennyi anyukát, nagymamát köszöntünk.
Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.
