Halászlé, bejgli, friss gyanta illata száll, Jézuska a csilingelő csengettyűszóra nesztelenül átsuhant a szobán. Szárnyacskái hangtalan csapásaival elűzte a rosszakat, ködből szőtt uszályában elhozta a jókat, ismét megmutatta a helyes utat. Angyalkáival azóta messze jár, a varázsos szenteste elmúlt már, nyomában itt a meghitt karácsony, ünnepének békéjét a szívembe zárom, örömét az enyéimmel megosztom. Pajtásommal, Bóval vár ránk ez a feladat, hiszen mi voltunk az ajándék tacskók a fa alatt.
Mást nem nagyon adhattunk, masnival átkötött csomagocskák készítésével aligha bajlódhatunk, inkább csinos ruhába bújtunk, a kavalkád zűrzavarában farkunkat csóváltuk. Kíváncsian szimatoltunk, folyamatosan lábatlankodtunk, a kapkodós rendezkedésbe bekapcsolódtunk. Vidáman rajcsúroztunk, játékos bolondozásunkkal hamar hatalmas felfordulást csináltunk, a lakást a feje tetejére állítottuk. A figyelmeztetésekre fittyet hánytunk, önfeledten hancúroztunk, az üvöltő porszívó elől iszkoltunk.
Sajátos segítségünkkel gyorsan pompába öltözött a szerény dézsás fenyő, tüskés ágacskáira került temérdek ehető. Zselés szaloncukor, habkarika, csokifigura, melléjük a törékeny díszek garmada. Emitt a piroskalapos gombák mosolyognak, amott dermedt üvegjégcsapok lógnak, feljebb aprócska rénszarvas repíti a Mikulás szánját, vékonyka cérnaszálon függő színes gömbök szórják szét a villogó lámpafüzér ragyogását. A csúcson fényes csillag trónol, az aranyló harangocska felett büszkén pózol.
Régi családtagként eleget látott, hallott, a mára megőszült gyerkőcök még mostanság is visszhangzó kacagásával esztendőről esztendőre találkozott, a névre szóló pakkok bontogatására kacsintásaival minket ugyancsak felbiztatott. Döngethette a nyitott kapukat, nehezen türtőztettük magunkat, jelére nekiugrottunk a kipakolt holmiknak. Papír szakadt, leragasztott zacskó hasadat, a körmeink karistolta dobozkákból lelkesen szedtük ki a nekünk szánt dolgokat, mélyükön észrevétlen semmi sem maradt.
Sorra tűntek fel a kincsek, mindkettőnknek jutottak csodás meglepetések, sokára lett vége a féktelen örvendezésnek. Új kabátkáinkat felpróbáltuk, bennük a tükör előtt parádéztunk, bélésük tesztelését rögvest a szabadban fújdogáló tréfás szélre bíztuk. A terepfoltos hámokat szintén sietve felkaptuk, hozzájuk a pórázokat felcsatoltuk, eljön majd az idő, amikor így felszerelkezve megyünk vendégségbe erdőlakó barátainkhoz, a fürge nyuszihoz, a ravaszdi rókához, a divatra ügyelő hiú fácánkakasokhoz.
Követelőző bendőnk ezúttal nem panaszkodhat, anya az alkalomra lejegyzett bevásárlólistáján vastag betűkkel szerepeltette a feneketlen pocakunkat kényeztető finomságokat. Akadt ínycsiklandó bőrös rágóka, rengeteg gusztusos falatka, ám az egészségtelennek tartott nasizást kivételesen kihagytuk, állhatatosan későbbre halasztottuk. Alaposan megfontoltuk, mennyit torkoskodjunk, mert odakint a konyhában a fedőt emelgetve rotyogott a kiadós vacsora, gőzölgött az étvágygerjesztő esti lakoma.
A kövér fazékban fortyogó paprikás lében harcsaszeletek úszkáltak, a forró sütőben ízletes cupákok pirultak, kopogó szemmel kunyeráló párosunknak csendesen felkínálkoztak. Az unottan zümmögő hűtőben mazsolás puding reszketett, az ajtónyitásokra rémülten megremegett, velünk számolta a desszertek tálalásáig hátralévő perceket. A sós pálcikákkal, a sajtos pogácsákkal megérte a reggelt, a hűvösben éppen a mai ebédig pihengethetett, aztán a mintás tányérkák közepén elterpeszkedhetett.
Belőle csupán nyalintásnyit kaptam, igazából csak lopva beleszagolhattam, az édességek kóstolgatása összeegyeztethetetlen a műtétem utáni felépülésemet támogató kötelező fogyókúrával. Jézuska, sajnos, elfelejtkezett a sántikálásomról, bénulásom miatt oly suta tappancsom meggyógyításáról, mehet hát tovább fárasztó terápiás programom, hűséges társammal az ünnepek idején is tornázom. A tacskók a fa alatt Bóval mi vagyunk, valamennyi kedves olvasónknak boldog karácsonyt kívánunk!
Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.
