Jégvirág

Ébredéskor láttam meg az ablak tükrén, a vöröslő hajnali fény éppen felragyogott szétterülő levélkéi peremén, szirmait tétován bontogatta, fiatal hajtásait pirulva az ég felé nyújtogatta. Belakta a keret alkotta szűk sarkokat, kacsaival kitapogatta a lakályos zugokat, szépségével elkápráztatta ámuldozó párosunkat. Ásítozó dakszlipajtásommal, Bóval néhány pillanatra a reggeliről is megfeledkeztünk, a jelenségben gyönyörködtünk, azon tanakodtunk, milyen a világ, ezúttal meddig nyílhat a jégvirág.

jegvirag_240114.jpg

Szezonja rendszerint gyorsan befejeződik, sorsa az erejével örömest kérkedő télen múlik, holnapja a gyakran oly kellemetlenül tomboló fagyokhoz kötődik. A csípős hidegben könnyedén szárba szökken, megkapaszkodik a tisztára suvikszolt üvegen, végigkúszik a sikamlós felületen, varázslatos vonalai vonzzák a tekintetet, tündöklő kristályai felcsigázzák a képzeletet. Általa megelevenedhet a fantázia, feltárulhat a csodák birodalma, művészi ábráiban olvasgatva a kedvére valót mindenki megtalálhatja.

Ami engem illet, farkcsóválva fürkésztem az éjszaka sötétjében felfestett tekervényeket, csendben latolgattam, melyik apró foltocska miféle titkot rejtegethet. Izgatottan kutattam, megpillantok-e bármi ismerőset, szokatlant, esetleg érdekeset, úgy lestem az elém kerülő remekművet, akár a forró nyári délutánokon a magasban gomolyogva úszó fehér fellegeket. Emitt vidám tapsifüles integetett, amott lobogó sörényű paci ügetett, aztán elkaptam a lényeget, megleltem a különös növényeket.

Boltban, üzletben megvásárolni őket, sajnos, nem lehet, mi több, a kertészetekben szintén felesleges keresnünk vágottat, pláne cserepeset. Páratlan ajándékukban kizárólag az részesülhet, aki észreveszi a mesebeli képeket, őszinte szívvel értékeli az efféle megfizethetetlen semmiségeket. Játékos rajzaik a bűvös históriákra fogékony nagyérdeműnek, az álmodozásra hajlamos közönségnek üzennek, csupa olyasmit mutatnak, amiben a gyermeki, netán a felnőtt lélekkel elmerülők boldogságra akadhatnak.

Ezen a földön nincs belőlük két egyforma, az egyediséget a természet szavatolja, egyik tüneményt a másik után sietve felvázolja. A skiccek már születésükkor tökéletesek, ám alakjukra mégis ügyelnek, megállíthatatlanul fejlődnek, új ágakat növesztenek, terjeszkednek. Néha megelégszenek az árnyas szegletekkel, a félreeső szolid helyekkel, máskor étvágyuk csillapíthatatlannak bizonyul, a kezdetben gyengécske sarj megerősödve a határig nyomul, sírós cseppeket eresztve a párkányra lecsordul.

Saját átlátszó vásznához persze a szelíd kicsi, és a bokorrá terebélyesedett óriás ugyancsak kénytelen ragaszkodni, esélyük sincs lábukat innen kitenni, szerencsére rövidke történetüket itt is le tudják írni. Annyi a dolgunk, hogy rászánjuk az időnket, békésen mélázva figyeljük elsőre talán ködösnek tetsző jelzéseiket, így lassacskán megértjük, furcsa nyelvükön vajon miről beszélnek. Nekem alig pár perc kellett az egészhez, elárulhatom hát, mit remélnek, a meleg kuckókban lakóktól mennyit kérnek.

Tiszteljük létezésüket, oktalanul ne pusztítsuk el törékeny lényüket, tényleg ily keveset szeretnének, ha otthonunkban feltűnnek, legalább picikét vendégeskedhessenek. A törlőkendő hadd pihenjen, az illatosított súrolószer flakonjában szenderegjen, keresztbe a kályhában fellobbanó lángok tengere se tegyen, a fogvacogtató évszak jó szándékú követe körbenézhessen. Sokáig úgysem virulhat, a tavaszi rügyfakadásig biztosan nem várakozhat, megbízatásának hipp-hopp, hamarjában vége szakadhat.

Szeleburdi lovagommal, Bóval látogatónkra féltőn gondoltunk, jövőjéért aggódtunk, a sérülékeny jövevénnyel felettébb óvatosan bántunk. A pazar műalkotástól távol tartottuk az orrunk, a szemtelen szimatolásról, a kaparászásról, a szükségtelen tolakodásról lemondtunk, kivételesen patrónusának, az odakint fel-feltámadó dermesztő szélnek drukkoltunk, de segíteni hiába próbáltunk. A vasárnap elszaladt, a pirkadat homályba vesző emlék maradt, az ablakunkon pompázó jégvirág estére elolvadt.

Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.

A bejegyzés trackback címe:

https://pankamesekonyve.hu/api/trackback/id/tr9418302619
Nincsenek hozzászólások.

Facebook oldaldoboz

BEKÖSZÖNTŐ

Köszönöm, hogy felütötted a borítót, és belelapoztál Panka Mesekönyvébe! Történeteimből egy törpetacskó életének érdekesebb eseményeit ismerheted meg. Fülipuszi! Panka

Állandó oldalak

süti beállítások módosítása