
Varázslatából csupán szerény ízelítőt kaptunk,
 mégis csodás élmények sorával gazdagodtunk,
 a héten a magyar tenger partján csavarogtunk,
 vidám pajtásommal, Bóval a Balatonnál jártunk.
Korábban sosem voltunk a messzi Edericsen,
 a hosszú utazás élénken él emlékezetemben,
 végigautóztunk a kanyargós hetvenhetesen,
 mire lassan odaértünk, elfáradtunk rendesen.
A friss levegő az első percben megszédített,
 kíváncsian szimatoltuk, a környék mit rejteget,
 eminnen a víz illatát hozta a lengedező szellő,
 amonnan a lombok susogásával üzent az erdő.
Vendéglátónk kertjével hamar megbarátkoztunk,
 a kövér fűben boldog farkcsóválással rohantunk,
 a ház teraszáról a tó csillogó tükrére ráláttunk,
 a távolban kéklő csúcsok nevén elvitatkoztunk.
Balra az ott talán a pompás Szent György-hegy,
 tőle jobbra a Hálás-tető, amin a tanösvény megy,
 mögötte magasodik a Gulács és a Badacsony,
 szemre úgy tűnhet, egyikük sem valami alacsony.
A kutyagoláshoz közelebbi célt választottunk,
 sétálni a Csodabogyós-barlang felé indultunk,
 a mélybe leereszkedéssel nem gondoltunk,
 inkább a piros meg a zöld jelzésen baktattunk.
Vacsorázni Györökre, Pisti éttermébe mentünk,
 a hordóval büszkélkedő fogadóban jókat ettünk,
 a dakszlimenüből elvitelre pakkot készítettünk,
 a finomságokért a szakácsnak fülipuszit küldünk.
A vidéket két napig felettébb lelkesen kutattuk,
 bevallom, a hazatérést egyre csak halogattuk,
 végül eljöttünk, ám a magyar tenger visszavár,
 jó lenne, ha örökké tartana a híres balatoni nyár.
Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.

 
                                                                 
                                                                 
                                                                