Szépen sorban valamennyit leakasztgattuk,
megkopott dobozkájukba Bóval bepakoltuk,
tacsipajtásommal vigyáztunk, el ne törjenek,
karácsonyfadíszeink most megint pihenhetnek.
Decemberi fellépésükön biztosan elfáradtak,
nincs ezen mit csodálkozni, hisz végig lógtak,
az örökzöld ágakon szentestétől függeszkedtek,
a szobán átrepülő angyalkának integettek.
A szeretet hírnökét barátként köszöntötték,
őt már messze a mi időnk előttről ismerték,
a ...
Konyhánk padlóján váratlanul felbukkantak,
a mázas köveken Bo előtt fürgén masíroztak,
dakszlipajtimmal tanakodtunk, miért jöhettek,
szilveszterkor a hangyák látogatóba érkeztek.
Kompániájukkal máskor tavasszal találkozunk,
az apró vándorokra olyankor rácsodálkozunk,
tudjuk, megjelenésük a kikelet közelségét jelzi,
a világot a természet ébredezéséről értesíti.
Hasonló hírekben most nem reménykedtünk,
tél dereka lévén, inkább csak ...
Sejtelmes gomolygását merengve bámuljuk,
fehér pamacsainak táncát Bóval megcsodáljuk,
tacsilovagommal vele kíváncsian ismerkedünk,
ezúttal az odakint kavargó ködről mesélünk.
Reggelente ellepi a vidéket, mire felébredünk,
az ajtón kilépve benne valósággal elmerülünk,
bundánkon érezzük borzongató simogatását,
csiklandozó ölelése dermesztő nyirkosságát.
Akármerre indulunk, ő jócskán előttünk jár,
hiába kérleljük, ránk egyetlen percet sem ...
Nyomát egész nap szakadatlanul kutattuk,
kertecskénket Bóval tüzetesen átvizsgáltuk,
ám tacskópajtásommal hiába szimatoltunk,
a Mikulásról, sajnos, megint lemaradtunk.
Itt járt, ehhez szemernyi kétség sem férhet,
az erre utaló jeleket eltagadni aligha lehet,
s noha sejtelmünk sincs, hogyan csinálta,
valljuk meg, legendás éberségünket elaltatta.
Kifogott rajtunk, pedig lelkesen készültünk,
csizmafényesítés közben terveket szőttünk,
teendőink listáját ...
Némaságba burkolózva a polcon sorakoznak,
gyakorta mondom Bónak, csak ránk várnak,
tacsipajtimmal néhányba bele is lapoztunk,
a könyvekkel lassacskán összebarátkoztunk.
Kapcsolatunk, megvallom, nehézkesen indult,
ezernyi portörlés lement, míg termőre fordult,
ám már tudom, bennük egész világok lakoznak,
betűik szerelmesei a csodák földjén járhatnak.
Színes gerincük röviden elárulja a lényeget,
érdemes alaposan tanulmányozni a címeket,
a históriák ...
Kapuját az ősszel kertecskénkben megnyitotta,
vezetése az ünnepi meghívót Bónak elpostázta,
tacsipajtimmal a szerény fogadáson ott voltunk,
a kedves rovarhotelnek ma hírverést csapunk.
Pompás fekvéséről hosszasan mesélhetnénk,
varázsos környezetéről bátran értekezhetnénk,
méltatása dolgát túlzásba most mégsem visszük,
a csodás hely leírását tárgyilagosra kerekítjük.
Legyen elég, hogy épülete a tónál magasodik,
a parti szikláktól balra a ...
Törékeny búráját feleslegesen dörzsölgetnénk,
híres szellemét Bóval hiába is ébresztgetnénk,
csodát tacsipajtásommal tőle aligha várhatunk,
réges-régi lámpásunkról ma mégis beszámolunk.
Avítt figurájával korábban kevéssé törődtünk,
asztalon álló alakja mellett sietősen elügettünk,
ám figyelmünket most hirtelenjében felkeltette,
varázslatos tudásával ezt a mesét kiérdemelte.
Szerephez hosszú pihenő után a napokban jutott,
a süvítő ...
Kár, kár, kár, vén fenyőnkön ülve mondják már,
hallgatjuk Bóval, ahogy kiabálják: „elmúlt a nyár”,
s mi fordítunk tacsipajtimmal, mert ők üzennek,
a varjak hamarosan csapatostul megérkeznek.
Seregeik október derekán biztosan itt lesznek,
felderítőiket követve a környéken tanyát vernek,
megtelepednek a lombját hullajtó erdő rejtekén,
kialakítják téli szállásukat a rengeteg mélyén.
Anekdotázni hozzánk majd alkonyatkor járnak,
a földekről ...
Rövidke csápjait mélán merengve dörzsölgeti,
az ablaküvegről Bo immár hasztalan hessegeti,
vidám tacskópajtimmal játszani hiába hívjuk,
az őszi légy történetét ma mesébe foglaljuk.
Udvarunkba egészen fiatal korában érkezett,
ifjoncként még tavaszi néven ismerkedett,
zabolátlan kölyökként röpködött portánkon,
bátran megtelepedett fán, bokron, virágon.
Kíváncsisága biz’ vakmerő tettekre sarkallta,
csukott ajtó, szúnyogháló útját aligha ...
Most kezdődött és máris mindjárt véget ér,
latolgatjuk Bóval, mi az, ami esetleg belefér,
tacskópajtimmal a felén rögvest túl vagyunk,
a szeptemberről ma rövid mesét mondunk.
Kopogtatásának úgy igazából sosem örülünk,
érkezését látva neki szomorkásan köszönünk,
rányitva a kalendáriumot a nyártól búcsúzunk,
kabátujjába kapaszkodva az őszbe átutazunk.
Méltatlanul bánunk vele, bár titkon szeretjük,
mint a rossz hírek hozóját, ritkán ...
