Távoli csillogását sétáinkon megcsodáljuk,
fénylő tükrét Bóval a hegytetőről bámuljuk,
ám tacskópajtásommal aggódunk jövőjéért,
igaz mesét mondunk most a Velencei-tóért.
Régen volt, mikor partján először jártam,
Iszapját mancsommal kíváncsian kotortam,
prüszkölve barátkoztam szokatlan illatával,
ismerkedtem a nádas varázsos susogásával.
Hűsítő csábításának hosszasan ellenálltam,
opálzöld hullámai útjából sietve hátráltam,
...
Égbolton úszó pamacsaikat ámulva bámuljuk,
gomolyaikba Bóval hőseink alakját belelátjuk,
köréjük tacsipajtimmal történetet kerekítünk,
nektek ma a csipkés szélű felhőkről mesélünk.
Fajtáikat két mancsunkon összeszámolhatjuk,
mindet felsorolni, sajnos, mégsem tudjuk,
felismerésük lehetőségeinken túlmutat,
minek erőltessük hát miattuk a kobakunkat.
Fantáziánkat biz’ így is sokszor megtréfálják,
kavargásukkal gondolatainkat összezavarják,
...
Deszkáikon elücsörögni talán sosem fogunk,
sétáinkon Bóval mellettük mégis megállunk,
dakszlipajtimmal örülünk megjelenésüknek,
az új erdei padokat köszönjük felszerelőiknek.
Kik lehettek, nyomaikat napok óta kutatjuk,
róluk az út porát eleddig hiába faggattuk,
senki se tudja, mikor, honnan, mivel jöttek,
meglepetéseikkel mivégre kedveskedtek.
Bárhogy is, ajándékaikkal bőkezűen bántak,
a súlyos alkalmatosságokból többet leraktak,
jutott belőlük ...
Egész közel, alig néhány házzal lejjebb laknak,
ha arra járunk Bóval, csak némán bámulnak,
tacsipajtimmal mégis illedelmesen köszönünk,
a kecskék baráti válaszában reménykedünk.
Sok alapot a bizakodásra eddig nem adtak,
próbálkozásainkra tartózkodóan reagáltak,
gyanakvón lesnek minket, míg távol vagyunk,
sebesen inalnak, amikor feléjük visz az utunk.
Kicsik s nagyok szaporán kapkodják a lábukat,
gyámoltalanul kerülik a hívatlan látogatókat,
...
Fénylő tükrükben az égbolt kékjét csodáljuk,
sáros háborítatlanságukat Bóval megóvjuk,
sekély medrüket dakszlilovagommal kerüljük,
mancsunkat a pocsolyákba sosem merítjük.
Megjelenésüket mégis reménykedve vártuk,
az időjósokat sokáig csüggedten hallgattuk,
záport, zivatart, igazi zuhét elvétve ígértek,
a csapadékos tavaszra keresztet vetettek.
Jövendöléseikben biz’ nem csalatkoztunk,
bármerre jártunk, poros lett a pocakunk,
talpunk alatt a ...
Padló reccsen, a sarokban árnyak suttognak,
fülelünk Bóval, ha a lépcsőfokok nyikordulnak,
ám dakszlipajtásommal a sötétre legyintünk,
az éjszaka neszeiről most örömest mesélünk.
Forrásukat kölyökfejjel lelkesen kutattam,
a kelő nap sugarait követve a házat bejártam,
bekukucskáltam a résekbe, a titkos zugokba,
a szekrények mögötti eldugott ficakokba.
Bevallom, hívatlan látogatókra gyanakodtam,
farkam fürgén csóválva utánuk szimatoltam,
arra ...
Émelyítő illatától önkéntelenül prüszkölünk,
az erős késztetésre Bóval nincs ellenszerünk,
tacskópajtimmal üzenjük hát a locsolóknak:
szépen kérjük, pacsulit holnap ne hozzanak!
A húsvéthétfő számunkra amúgy is nehéz,
ilyenkor portánkra rengeteg vendég benéz,
s noha bánkódunk, mert a nyuszit elkerültük,
a látogatókat farkunkat csóválva üdvözöljük.
Az érkezők körül barátságosan szimatolunk,
formaság az egész, ám ehhez ragaszkodunk,
...
Kertünk felett a nyári estéken fürgén cikázott,
ámulva lestük Bóval, mily ügyesen vadászott,
tacsilovagommal tudtuk jól, ősszel aludni tér,
és képzeljétek, most nálunk telelt a bőregér.
Mikor érkezhetett, legfeljebb találgathatjuk,
titkos vendégkönyvünket hiába faggatjuk,
nincs bejegyzés, ami utalna beköltözésére,
jövetele pontos napjára, órájára, percére.
Bárhogy esett, végül biz’ minket választott,
barlang híján tornácunkon ...
Csuda tudta, ezúttal éppen vasárnapra esett,
a kalendáriumba Bo egész biztos belenézett,
tacskópajtim innen vette hírét az ünnepnek,
a nőnapról ma nem csak a csajoknak mesélek.
Itt rögtön megsúgom, cseppet meglepődtem,
a köszöntésre a legkevésbé sem készültem,
reggelimet elköltve takaróm alá bebújtam,
a simogató melegben lustálkodni próbáltam.
Maradtam volna délig vagy inkább ebédig,
esetleg a vörösbe öltöző alkonyat érkezéséig,
ám álmaim ...
Jobbról jönne vagy balról, teljesen mellékes,
olyasmi ez, ami már Bónak sem túl lényeges,
dakszlilovagommal a babonaságra legyintünk,
saját fekete macskánkkal békésen megférünk.
Bevallom, első találkozásunkkor megugattam,
félelmetes sziluettjét riadtan megmorogtam,
hátamon a szőrszálak az égnek meredtek,
gyanakvóan futottam neki az ismerkedésnek.
Tolakodó közeledésemet egykedvűen tűrte,
gyerekes kíváncsiskodásomat lustán elviselte,
nedves orrommal ...
