Apa komolyan gondolta. Pedig azt hittem, csak tréfa, hogy saját mesekönyvem lesz. Olyan, amiben elmesélhetem mindenkinek, mi minden történt velem. Nem az Ezeregyéjszaka meséi, vagy a Csilicsali Csalavári Csalavér, ami másokról szól. Az ilyenek bárkinek meglehetnek. Egy teljesen saját könyvet ígért, benne az én történeteimmel. Aztán sokáig semmi, és lassan el is felejtkeztem az egészről. Most meg tessék! Itt van, megszületett.
Egészen más, mint amit elképzeltem. Nincs bőrbe kötve, nem olyan könyv, amit fel lehet rakni a polcra porosodni. Nem kell érte elmenni a könyvtárba, vagy a könyvesboltba. Még borítója sincs, a hátlap sarkába nyomtatott árral. Szóval nem lehet igazán kézbe venni, megfogdosni, beleszagolni a lapok közé. Mert az ilyesmi felett eljárt az idő. Igazi könyvet ma már egyre ritkábban, egyre kevesebben olvasnak. És ezért az enyém sem ilyen.
Az enyém olyan, amit mindenki megnézhet. Bárki belelapozhat a számítógépén, mobiltelefonján. Elég azt tudni, hol kell keresni. És ebben az a jó, hogy nincs határ. Történeteimet az egész család elolvashatja. Még nagyanyó és nagyapó is, akiknek már rossz a szeme. Láthatják a nevelőim Vaszaron, a bátyám Belgiumban. Megtalálhatja az összes ismerős, de böngészhetik teljesen ismeretlenek, akár a Föld másik oldalán is. Ami borzongató.
Új világ nyílik előttem, és nem tudom, mi mindent mesélek majd el. Hiába tagadnám, izgulok. Mert lehet, hogy a barátaim látják jól. Szerintük, ahogy velük, úgy velem sem történik semmi igazán izgalmas. Semmi olyan, amiből akciófilm készülhetne. De tévedhetnek is. Hiszen már akkor is hitetlenkedtek, amikor egy séta közben megemlítettem, apa saját mesekönyvet ígért nekem. Legyintettek. A felnőttek ígéreteit nem szabad nagyon komolyan venni. Pláne egy ilyet.
De apa komolyan gondolta. És azt is megígérte, hogy segít. Mert mesélni nem könnyű. Neki se, pedig évtizedekig írt egy újságban. Nem mindegy, mit, nem mindegy, hogyan. Már az se mindegy, hogy kezdünk bele. Mert ha az eleje unalmas, biztos nem olvassák végig. Apa se találja el mindig. Egy olyan kölyöktacskótól meg, mint amilyen én vagyok, nem szabad csodát várnotok. Csóválnám a farkam már akkor is, ha néha kinyitnátok Panka mesekönyvét, elolvasnátok a meséimet, és felőlem a margóra is firkálhattok.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
