Próbára tettem anyát és apát. Akaratlanul izzasztottam meg őket, a legkevésbé sem szolgáltak rá a napokig tartó idegeskedésre, az álmatlan éjszakákra, a kényszerű utazásokra, a hosszas sorban állásra a szűkös és zsúfolt kórházi váróban. Az ürömben az egyetlen öröm, hogy remekül vizsgáztak. A válság bizonyított, megerősített abban, amit addig is tudtam... Szeretnek.
A lakodalmas és a murányi kutya párban se léphet pályára velem. Nevezettekről most hallottam először, ám feltételezem, emlegetésük mindenki másnak szilárd kiindulópont a szüleimet sarokba szorító kihívás megértéséhez. Aki képben van, annak nem kell részleteznem, milyen pocsékul voltam. Gondjaimnak elől-hátul jelét adtam, noha a problémám gyökerét a doktorok valahol a két végem között félúton keresték.
Rejtély, mi történhetett. Az egyik pillanatban apa visszatérő nátháját kezeltem a kisugárzásommal, a másikban meg már elviselhetetlenül csikart a pocakom. Gyanúsított nincs, a pulyka helyett hálaadáskor feláldozott grillcsirkét is felmentem a vádak alól. Az alibije rendben, teljes hét telt el, mióta megfordult a bendőmben, és régen magam mögött hagytam. Valószínűbb, hogy a tóparti séták valamelyikén ütöttem olyasmibe az orrom, amibe nem kellett volna.
A múltat ne bolygassuk, legyen elég annyi, hogy megdolgoztattam anyáékat. Az első, hadüzenet híján váratlan és elsöprő támadást követően takarítással melegíthettek be. Ráadásul rögtön tekintélyessel.
A hasmars alattomosan, az éjféli sötétségben csapott le rám. Hiába harsant fel a riadó, a szapora nyomában beköszönő rókával még félálomban találkoztam, és mert megállíthatatlanul érkezett, alaposan összemocskolta az ágyneműmet. A mosógép hajnalban felvette a harcot az ellenséggel, a motoros fóka és a vegyvédelmiek pedig a parkettán kerítették be a talajt fogó utánpótlást. Sorra nyerték a csatákat, de háború elején korai a diadalmenet…
A kifejezetten diétás koszt azonnal kifarolt belőlem, bebizonyosodott, hogy a rosszullétem több múló kellemetlenségnél. Anya és apa aggódva vizslattak, féltő tekintetükből kiolvastam, hogy nem menekülhetek, orvoshoz visznek.
Három egymást követő reggel autóztattak a klinikára, várakoztak türelmesen a recepció melletti padon ücsörögve. Ott, ahol futólag megismerkedtem számos sorstársammal. Kutyákkal, cicákkal, törpenyulakkal, malackákkal, jobbára olyanokkal, akik oltásért, gyógyszerért, segítségért jöttek.
Szuriból egész életemre eleget kaptam. Alkalmanként jutott vagy négy, míg itthonra maradtak a színes pirulák, az apró fehér azért, hogy ne dobjam ki a taccsot, további kettő a gyomorfájás és velejáróinak leküzdéséhez. Plusz valami krémszerű tubusos az előbbiek mellékhatásainak mérséklésére. Brrr! Az ízük utálatos, ennek ellenére mindet lenyeltem, és ahogy fogytak a medicinák, a görcsök elmaradoztak, az erősítésül küldött páncélozott kímélő táp elfoglalhatta állásait bennem.
A csapda könyörtelenül bezárult, mielőtt azonban bárki lazán legyintene, elárulom, a kórság feletti győzelmet nem adták ingyen. Véletlenül sem a gyógyításom nyomán kifizetett számlákra célzok, nyilván azok is számítanak, ám ha kizárólag a bankkártyákon múlik, a betegség kacagva kitart.
Elűzéséért közösen küzdöttünk a szüleimmel. A fertőtlenítő felmosás rutinfeladattá vált, az éjjeli pihenést átmenetileg elfelejthettük. A hálószobából leköltöztünk a földszintre, a hatalmas kályhánál felállított vendégágyra, csak hogy kétóránként megússzuk rövid sprinttel az udvarig.
A szeretet, a gondoskodás, és a különféle szerek serege végül elérte a célját. A nehéz napoknak vége. Elmondhatatlan, mekkora boldogság, hogy a közérzetem pazar, és kapkodás nélkül kiérek, amikor szólít a természet. Csodás élmény egészségesnek lenni, és anyáék is átestek a próbatételen, a bizonyítványuk csillagos ötös. A legfontosabb mégis, hogy megfogadtam, ezentúl nem ütöm az orrom a mások dolgába.
Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
