Fájdalmasan dobban a szívem minden telefoncsörrenésre, torkomat fojtogató izgatottsággal szimatolok bele a számítógépbe, ha üzenet érkezik. Nagyanyó! Egy hete mentél el, és noha tudom, nincsenek csodák, mégis reménykedem. Talán félreértés az egész... Képtelen vagyok elfogadni, hogy eztán soha többé nem jelentkezel, utolsó ígéreted pedig örökre ígéret marad.
Most is hallom, ahogy a múlt pénteki búcsúzáskor kéred apát a távrecsegőn, pusziljon, szeretgessen meg a nevedben. Fülembe cseng meleg hangú köszönésed, tétova szabadkozásod, hogy kicsit várnom kell, míg elolvasod a legújabb mesémet. Szombaton nálad ebédel Krisztián, a legnagyobb unokád, és alighanem csak vasárnapra fésülöd ki az elütéseimet. Majd hívsz, nem tudod, hogy lesz időd…
Semmi sem sürgetett, a heti történetem csupán finom észrevételeidre várt. A varázslatra, amivel hétről hétre segítettél helyére rakni a setesuta fogalmazványaimból esetleg elmaradozó vesszőket, hangsúlyosabbá tenni a mondandómat.
Azon a hétvégén éppen az apáékhoz kerülésem második évfordulójára lejegyzett visszaemlékezésemet. Az azóta végérvényesen a fiók mélyére száműzött beszámolót, az örömteli percek, érdekes események sokaságát felidéző terjengős históriát, amelyben téged, pont téged hanyagoltalak.
Jelenléted, gondoskodásod annyira természetesnek, magától értetődőnek tűnt, hogy fel sem merült, lehetne másként is. Eszembe se jutott, hogy elveszíthetlek, és nem elég naponta említeni, idejében írásba kellene adnom, mennyire fontos vagy. Kifejezni a hálámat erőn felüli fáradozásaidért, törékeny nagymama létedre értünk vállalt önzetlen cselekedeteidért.
Bármit megtettél bármelyikünkért. A lányodért, a fiadért, az unokáidért, és értem… Értem, a szőrös jövevényért, akit két éve úgy zártál a szívedbe, hogy eleinte kizárólag a monitoron láttál. Már hazaköltözésem estéjén kíváncsian követtél a messzeségből, miközben gyámoltalanul ismerkedtem az új otthonommal. Mosolyogva figyelted, hogyan derítem fel a nappalit, kacagtál a butaságomon, amikor haragosan megmorogtam az ücsörgő dakszlira emlékeztető újságtartót. Hüledezve hallgattad nagykutyás ugatásomat, álmélkodtál milyen picike, egyúttal hosszú vagyok.
Gyűjtötted a rólam készült képeket, és boldogan lelkendeztél, ha találkozásunkkor felmásztam az öledbe, összepusziltam az arcodat, a füledet. Ugrálhattam a kanapédon, árnyékként kísérhettelek a konyhába, a kakaós sütidet azonban, sajnos, nem kóstolhattam. Ajándékaidat nagy becsben tartom, a plüss sünit, a vigyorgó farkast, a sárga csigabigát, a puha takarókat, és a naplómra áldozott munkádat.
Sosem köszönhetem meg igazán, hogy bábáskodtál a mesekönyvem születésénél. Te unszoltad apát, hogy igenis publikálja az elbeszéléseimet. Az első olvasóm és kritikusom tisztsége a tiéd… Emlékszel, mindig kikértem a véleményedet, és a fotóim válogatásakor is respektáltam a tanácsaidat. A leveleidet megőrzöm, hogy véletlenül se feledhessem, támogatásod, ösztönző soraid nélkül hamar elszállt volna a bátorságom.
Úgy távoztál, ahogy akartál. Gyorsan és hirtelen, de biztosra veszem, későbbre tervezted az indulást… Egyébként nem készíted elő a krumplit ahhoz az ebédhez… Aprócska lakásodban, az asztalodon még ott a fényképeimmel illusztrált, neked nyomtatott naptár. Látni, hogy használtad, lapozgattad, és mert az utolsó másodperceidben mellette ültél, azt hiszem, az anyáékkal közös felvételünkre pillantva hajtottad örök álomra a fejed.
Soha nem felejtünk. Nyolc napja hagytál itt minket, és máris rengeteget sírtam miattad. Hidd el, igyekszem én, ám akkor sem lelem a helyem, ha a föld forog tovább, a napocska reggel keleten kél, és este nyugaton nyugszik, a madarak dalolva üdvözlik a tavaszt, a fák rügyeznek, a kapunál virágzik az aranycserje…
Nagyanyó! Ne légy ilyen! Borzasztóan hiányzol. Az a szombat elmúlt, ma megint vasárnap van. Megígérted, tessék telefonálni!
Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
