Vártam ezt a vasárnap estét... Bizony, régóta számolgatom, hányat alszunk még anya nyári szabadságáig, és a fényképeimmel dekorált asztali naptárban most végre elfogytak az átlapozandó rubrikák. Eljött a mai, az utolsó éjszaka, hamarosan ágyba bújok, hogy fejemet a paplanba fúrva kiadósat durmoljak... Reggel hivatalosan is itt a vakáció.
A nyaralás hétfőn kezdődik, ám titkon már pénteken ünnepelhettem… Anya hazaért a munkából, táskáját letette a sarokba, karjába vett, kicipelt a teraszra, és miközben simogatott, fáradtan hátradőlt rattan foteljában. A fülembe súgta, hogy a Forma-1 magyar futamának eredményhirdetéséig biztosan dolgoznia, telefonálgatnia kell, de aztán lustálkodhatunk kedvünkre. Hetekre elfelejthetjük a hajnali felkelést, a kapkodást, a rohanást, ráérünk pihenni, csavarogni, utazgatni.
Kapaszkodtam a nyakába, és noha lelkesen puszilgattam, nem mertem teljesen átengedni magam a felhőtlen örömnek… Puszta óvatosságból egy átlagos szombatra hangolódtam. A bevásárlással összekötött tóparti bóklászásra, a főzőcskézést kísérő konyhai nyálcsorgatásra, az ebéd utáni sziesztázásra... Hiába hallottam, hogy az augusztus közel kétharmada a miénk, megelégedtem a pillanatnyi boldogsággal.
Álmaimban sokszor kirándultam, strandoltam, buliztam vidám négylábúak társaságában, és az elmúlt évek alatt lassan beletörődtem, hogy a káprázat ébredéskor gyakran szertefoszlik, valósággá ritkán válik… Vajon kivételesen másként lesz, és tényleg sikerül sort keríteni anyáék valamennyi tervére? Az annyit halogatott szobafestés, padlóburkolás mellett megfér a játék és a mókázás is? Netán helyesebben teszem, ha ecsetlopkodással, vödörborogatással vezetem le az energiáimat?
Csendben bizakodom, hiszen az előjegyzett programjainkat aligha lehet hirtelenjében törölni… Izgatottan készülök például Toffee, Loki és Thor látogatására. Apró dakszli barátaim elvileg napokra jönnek, és válogathatunk a jobbnál jobb murik között. A nyulak nyomát szimatolva barangolhatunk az erdőben, korzózhatunk, pancsolhatunk Velencén, bográcsozhatunk, sütögethetünk a kertben... Kizárólag rajtunk múlik, hogy míg együtt a csapat, tombolunk vagy henyélünk.
Igyekszem jó arcot vágni, bárhogy is alakul. Megfogadtam, hogy hagyom anyát szunyókálni, segítek apának írni, bambuszparkettát lerakni, és profihoz méltón modellkedem fotózáskor. Lemondok a nassolásról… Itthon kibírom báránypacal nélkül, a büféknél nem kunyerálok, a sült kolbászra, hamburgerre, palacsintára rá se hederítek. Vendégeinket csak a legszükségesebb mértékben riogatom harcias csaholásommal, és amikor mi vizitelünk, fegyelmezetten megmaradok a hátsómon.
Óriási vállalásról szó sincs, a családi nyaraláshoz ezzel a kevéssel igazán hozzájárulhatok. Pláne, hogy a hétvége rögtön meglepetéssel indult… Az élelmiszerbolt, a hentes és a zöldséges felkeresése helyett szombaton sétálni mentünk, délben pedig hekket kóstolhattam. Kéregetnem sem kellett, tömhettem a bendőm, anya egyenként szálkátlanította a nekem szánt falatkákat… Pazar lakoma volt, és ha így megy tovább, félve sandítok majd a kalendáriumra, nehogy a Forma-1 közvetítéséhez hasonlóan, észrevétlenül szaladjon el a vakáció is.
Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.
