Padlót fogtam a héten... Kezeletlen bambuszt, hozzá szegélyléceket, ragasztót. Mancsommal érinthettem a falakra szánt gipszkartont, a fehér táblák rögzítését szolgáló szúrós csavarokat, barátkozhattam a rezgőfűrésszel, fúróval, szalagcsiszolóval. Szerteszét hevertek köröttem a nappaliban, mialatt apáék méricskéltek, függőztek, szinteztek, és lassan kezdte elnyerni végső formáját a tetőtérbe vezető lépcső.
Az emeleti feljáró befejezése húzódik, akár a rétestészta. A törékeny gerincű tacskók számára tiltott terület átalakítása régóta szerepel a sürgősen intézendők terjengős listáján, ám eddig rendre közbejött néhány égetőbb, azonnali megoldást igénylő probléma. A betonból épült csúfság maradt, amilyen jóval születésemet megelőzően, a házavatókor volt. Unalmasan szürke, rücskös, bajosan takarítható, röviden a lakás szégyene.
Sokáig már nem kell pironkodnunk miatta… Jancsi papa, anya apukája kedden hajnalban érkezett, kipakolta a szerszámait, aztán apával előszedték az apránként összegyűjtött anyagokat. Újat legfeljebb glettből, festékből vettek. Mustrálgatták a sarokban porosodó padlólapokat, a bespájzolt fagerendákat, a gyalult deszkákat, a szekrény mögé suvasztva tárolt élvédőket. Tanakodtak, rajzolgattak, és indulhatott a fülsiketítően zajos, elkeserítően piszkos, átláthatatlanul kaotikus építkezés.
Segítettem, ahol csak lehetett, és mert mindenre figyelek, egyenként vizsgáltam meg a különféle kellékeket... Elsőként a parkettát meóztam. Karmoltam, csócsáltam, de feltűnő sérülést, karcolást nem okoztam a kiválasztott szálakon. Az ismerkedést a gépekkel folytattam, megszaglásztam az akkumulátoros behajtót, a saját tekergő zsinórján visító flexet, majd áttértem a hagyományosabb eszközökre. Kisebb-nagyobb kalapácsok, reszelők, szikék, vízmértékek… Érthetetlen, melyik mire való.
Találtam feladatot a konyhában is. A bevett gyakorlatot követve naponta asszisztáltam anyának, átbeszéltük a húsleves, illetve a pörkölt receptjét, ügyeltem, hogy puhára főzzük a krumplit, pároljuk a rizst. Noha csorgott a nyálam, őriztem a lábasokban rotyogó finomságokat, nehogy egy pákosztos macska esetleg besurranjon a nyitott ajtón, és megdézsmálja az asztalon gőzölgő sült csirkét, kóstolgassa a felbontott tejfölt.
Temérdek gond szakadt rám, és nélkülem sehol sem mentek terv szerint a dolgok... Késett az ebéd, ha papáék eszmei támogatásába felejtkeztem bele, döcögött a burkolás, amikor a kiskukta kötelezettségeiben mélyedtem el… Két poszton egyszerre nehéz teljesíteni, ennek ellenére nekem senki nem tehet szemrehányást, én igazán megpróbáltam. Lemondtam a szokásos tóparti séták többségéről, kihagytam a délutáni sziesztázást, kész mégse lettünk.
Most, hogy álmosan körmölök, seregnyi a lezáratlan tétel a teendőink sorában. A bambusz csiszolása, ápolása például éppen úgy hátra van, mint a falak festése, vagy a mázolás. Borzasztó… Unatkozni aligha jut időnk, ezért azt hiszem a legjobb, ha megkérem apát, vigyen fel a lépcsőn az emeletre és tegyen az ágyamba, hogy kialhassam magam... Hiába, kimerültem, a fáradtságtól padlót fogtam a héten.
Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.
