Emlegettem sokszor, többször leírtam a nevét, futólag utaltam fekvésére, környezetére. A részletek fölött lezseren elsiklottam, lényegeset nem árultam el róla, csendes hétköznapjai és vidám ünnepei csupán keretet adtak tacskókaparásaimhoz. Mellőzésének azonban vége, a kiterített térképen szimatolva most elmondom hol élek, merre van Nadap.
Az autóba ülők, vonatra szállók könnyen idetalálhatnak… A főváros irányából a Balaton felé igyekezve, Kápolnásnyék után az ablakon jobbra kinézve, karcsú templomtornyot pillanthatnak meg a távolban kéklő domboldalon. Körötte házakat, néhány alig kivehető utcácskát… Semmi hivalkodót. A tájat uraló csipkézett párkányú kastélyokat, pompás palotákat, netán a múlt kardcsörtető dicsőségét hirdető omladozó romokat feleslegesen keresnék.
A meredek emelkedőnek nekivágva gyorsan célhoz érhetnek. A benzinkutat, a zöldellő gabonaföldeket maguk mögött hagyva, a település határát átlépve, a portákat védelmező kerítések bő kilométerét szemlézve lassíthatnak… Máris megérkeztek, itt járnak a Velencei-hegység szőlőültetvényekkel, ligetes tölgyesekkel, akácosokkal, fenyvesekkel borított keleti kapujában.
A mi kis falunkban nem forgatnak televíziós sorozatokat, nincs népszerű fürdő. A hajdanán tervezett Forma 1-es versenypálya is Mogyoródra került, ám a kartográfusok biztosan sosem felejtkeznek meg a hozzávetőleg hétszáz lelket számláló község létezéséről… Az örökkévalóságot garantálja a valaha talán bronzkori harcosok, római legionáriusok, páncélos lovagok táborát fedező komor gránitszikla, és a tövében, a Kárpát-medence geológiailag legstabilabbnak tartott helyén megbúvó szintezési ősjegy.
Utóbbiról a kirándulók hatalmas táblán olvashatnak. Kibetűzhetik, hogy az Adria trieszti mólójának mércéjére figyelemmel majd másfél évszázada kőbe vésett bélyeg, a különböző tereptárgyak magasságának megállapítását segítette... Oszlopánál jó párszor szelfiztem anyáékkal, és sétáimon elkocogok a leváltására hivatott, a Balti-tengerhez igazodó második főalappont mellett is. A harmadik, azaz a műholdas jelölést rejtő szirt megmászásával ellenben ritkán fáradok.
Lent maradok inkább a betemetett kacsaúsztatónál, vakkantással üdvözlöm Candyt, a szomszédban legelésző pónicsikót, farkcsóválva kibattyogok a focipályához, ahol a turistautak találkoznak… A piros sávon Pázmándtól a Szúnyog-szigetig trappolhatok... A sárga jelzésen lejuthatok a strandra, vagy át Lovasberénybe, az ugyancsak sárga keresztet követve lábon, esetleg bringával Sukoróra… Kilátók, vadlesek, források, csörgedező patakocskák, ingókövek, barlangok… Rengeteg felfedezésre váró érdekesség.
Épített emlékek, köztük a tekintélyes Palermói Szent Rozália Templom. A sötétedéskor pazarul kivilágított nevezetesség, amely méltán szerepel a krónikákban… Elődje oltáránál keresztelték cirka kétszázhúsz esztendeje Vörösmarty Mihályt… Az új épület száz évnél régebbi, harangjai mégis teszik a dolgukat, reggel hattól este tízig messze hangzó kondulásokkal tudatják a pontos időt... Hajójában muzsikált tavaly St. Martin, kertjében menedékre lelnek a rendezvények.
Az útikalauzok nem feltétlenül említik, de szívtelenség lenne hallgatni az olyan csodákról, mint a Patkó Csárda… Benne Petiről, a bohókás kuktáról, akinek a konyhájából ínycsiklandó illatokat sodor elém a tavaszi szellő... Szólnom kell a macskaugrásnyival odébb működő, a kijárási korlátozások alatt is mindenkit kiszolgáló Panka ABC-ről… A boltosokról, Gáborról és Veráról… Megérdemlik, hiszen ők már hajnalban pakolnak, tüsténkednek, hogy nyitásra polcokon legyen a kenyér, a tej… A dakszlicsemege.
Akad feladatom elég, mert szeretném megmutatni Nadapot... Beszélhetek a borospincék hűvöséről, az erre fészkelő madarakról, az udvarok lakóiról. Megoszthatom a tarka virágok, a színes gombák képeit, az erdei csavargásokon gyűjtött élményeimet, örvendezhetek a szarvasok, nyuszik, malacok felbukkanásán… Elmesélhetek bármit, csak gyertek velem.
Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.
