Lubickolok a lehetőségek tengerében, megszédítettek a határtalan távlatok. Temérdek a rafinált ötlet, a pazar tervek megvalósításának lépéseit bemutató videó. A világító remekművek halhatatlanságát fotók garantálják, a próbálkozókat ügyes sablonok bátorítják. Válogatok közöttük régóta, ám éppen csak leteszem a tappancsom az egyik mellett, rögvest látok valami izgalmasabbat. Tanácstalanul szemlélődöm, pedig jönnek a tökös napok, ideje eldöntenem, mit faragtassak apával.
Vigyorgó rémpofa, óriási mancsnyom, kecses tacskósziluett, szenvtelen bagoly, seprűjével röpködő boszorkány, csipkés tornyú szellemkastély… Néhány mozdulattal összerántott szerény ábrák, karakteres mesefigurák, csüggesztően bonyolult alkotások. Villámsebesen körbejárható alakok, elmélyülést igénylő finom plasztikák, mérhetetlen gyakorlattal, áldozatos munkával létrehozható csodák. Kinek-kinek tudásához, merészségéhez igazodva.
Nincs kérdés, önbizalomban aztán kicsit sem szűkölködöm. Serényen kiásnám a vázlatok kazlából a szomorkás tekintetű dakszli, a kackiás bajszú cica, a vasorrú bába skiccét, simítgatnám a gyűrött papírt és felfesteném a feladatot... Bármennyire lelkesítenek azonban a különlegességek, telhetetlenkedni nem akarok. Örülök már annak is, hogy saját szobrászom akadt, rohangálhatok, szimatolhatok, zavarhatom tolakodásommal, miközben feszülten koncentrálva pepecsel.
Türelem, türelem… Hiába az évről évre gyarapodó tapasztalat, hosszú morfondírozás után ejti meg az első bemetszéseket... Kezdés gyanánt tisztára pucolja a kövér zöldséget, mások szerint gyümölcsöt. Nézegeti, latolgatja, melyik oldalával fordítsa majd az alkalmi publikum felé. Kapirgálja a hibákat, a rücsköket, keresgéli a kiválasztott motívumnak megfelelő felületet, óvatosan számolgatja, hol lenne jó elindulni.
Hirtelen tollat ragad, bejelöli a szár csonkját övező vágás vonalát. Csillagforma léket hasít, leemeli a félszeg kalapot, kanalával kitessékeli a nyirkos fészek biztonságában rejtőzködő magvakat. A téli pihentetésre szánt, némi áztató áprilisi fürdetést követően palántázó tálcákba ültethető apróságok sokaságát. A jövő ígéreteit, az ablakpárkányon csíráztatható, a fagyok kifulladásával a kertbe költöző, tekergőző kacsokat eresztve, hatalmas leveleket, tölcséres virágokat bontva hódító újabb generációt…
A minta gyorsan a helyére kerül, kontúrját fogpiszkáló, hegyes ár szúrásai vetítik fel a narancsos héjra. Az éles pengéjű szikének könnyű a dolga, elég bebarangolnia a kitűzött pályát, és a bohókás lámpás lassan elnyeri elképzelt fazonját… A zsáknyi viaszmécses kínálja magát, kitúrhatom a csomagból a nekem tetszőket. Sercegve vibráló lángjuk végül bensőséges hangulatot teremt, az esti sötétségben homályos árnyak táncolnak kuckóm falán.
Bámulhatom a fantáziámat megmozgató varázslatot, vacsorára omlós sült dinkát majszolhatok. Édességet, amiből repetázhatok. Karcsúságomnak nem árt, aligha hízom gömböcre tőle, de teli bendővel szépeket álmodom… Túl a valóságon megint érezhetem a védelmező alom melegét, mamám óvó ölelését, testvéreim bújós furakodását. Találkozhatok a múltban anyáékat kísérő négylábúakkal, a kényeztetett kedvencekkel, a szeretettel dicsért házőrzőkkel, a fürge vadászokkal...
Várom a misztikus estét, a gyertyagyújtás pillanatát. Éppen hetet kell aludnom mindenszentekig, és komolyan töröm a fejem, idén milyen faragvány készítésére bírjam rá apát… A tök megérkezett, a konyha sarkában barátkozik a gondolattal, hogy hamarosan reflektorfénybe állítják. Elődje tavaly mosolygós szörnyet játszott, így a mostani fellépőre népszerűbb szerepet osztanék. A jámbor halloweeni sztárét, aki békességet, boldogságot sugároz a szívekbe.
Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.
